Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

Hiteljogi Döntvénytár. azzal, hogy teljesítési helynek Polaunt állapította meg. Az előadottak szerint az alperes Polaunban, tehát külföldön tartozott teljesíteni (fizetni). A nemzetközi magánjog szabályai szerint a kötelmi jogviszonyból eredő kötelezettségek tartalma és terjedelme a teljesítés helyén érvényes jogszabályok szerint bírálandó el. Ehhez képest a felek között vitás az a kérdés, hogy az alperes a szerződésileg cseh koronában megállapított kereseti vételárt valósággal cseh korona pénznemben köteles-e fizetni, avagy pedig azt az alperes vitatása szerint magyar koronában fizetheti, a Polaunban érvényes ez iránti jogszabály alkalmazásával, még pedig arra való tekintettel, hogy Polaun Csehországnak abban a részében fekszik, ahol az osztrák kereskedelmi törvény van érvényben, az osztrák kereskedelmi törvény szabályai alapján döntendő el. Ezen törvénynek 336. §-a értelmében pedig az alperes a kereseti vételárkövetelést, figyelemmel arra, hogy a teljesítés helyén (Polaunban) a cseh korona pénznem van közforgalomban, valósággal cseh korona pénznemben köteles megfizetni. Alkalmi egyesülés 49. /. tagja a másiktól, abban az esetben is, ha ez hűtlenül vagy gondatlanul járt el, csak számadást és kártérítést követelhet, de nem követelheti vissza betétét — valorizáltan — és ennek kamatát. — II. Valorizálás nem jár azon összeg után, mely külföldön külföldi pénznemben folyt be, ha az üzletvezető tag a másik tagot erről értesítette s ez az összegről rendelkezhetett. (Kúria 1925 ápr. 21. P. VII. 6106/1924. sz.) Indokok: A nem vitás tényállás szerint a peres felek közi az A) alattiban megjelölt cirokszakáll-árú értékesítésére alkalmi egyesülés jött létre olykép, hogy az árút megvett németországi Yevő részére az árú Sch. és társa passaui cég címére küldetik el, ez adja át az árut a vevőnek, ez hajtja be tőle a vételárat s ez számol el az ügylet lebonyolításával megbízott alperessel. Nem vitás az sem, hogy a Sch. cég 507 q árut kapott és, 480 q árú eladásáról számolt el s a valódisága tekintetében a felperes által sem kifogásolt számadása szerint a vételügyletből folyólag az alperesnek 95,371-82 márkái utalt át a Bayr. Staatsbankhoz, amiből a felek egyező előadása szerint a felperest 71,528*81 márka illeti. Ilyen tényállás mellett helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperesnek nem lehet jogos igénye ahhoz, hogy az üzletbe az ő részéről befektetett egész tőkének s az után számítolt 200/o-os haszonnak megtérítését követelhesse, mert a felek Hiteljogi Döntvénytár. XVIII. 4