Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

110 Hiteljogi Döntvénytár. július havában, illetve a felperesnek fellebbezési állítása szerint 1919 augusztus 4-én a felperes és G. István alperesi ügyvezető igazgató között az a szóbeli megállapodás, amely szerint az alperes a felperes által hozzá befizetendő 400,000 K fehérpénz helyett ú. n. kékpénzl fog a felperesnek adni, ettől a megállapodástól utóbb 1919 augusztus 12-én a felperes maga is elállott azáltal, hogy az alperesnek azon eljárása ellen, amellyel a felperes részéről az utóbb jelzett napon alperesnél befizetni kívánt 400,000 K fehérpénzt befizetésként el nem fogadta, hanem csak a felperes által saját pecsétjével lepecsételt csomagban, felperesi letét gyanánt vette át, kellő időben nem tiltakozott, azt nem kifogásolta s így ahhoz a maga részéről is hozzájárult. Erre való tekintettel az említett állítólagos megállapodás létrejöttének, vagy létre nem jöttének kérdése a per eldöntésénél közömbös lévén, a fellebbezési bíróság nem sértett az ügy eldöntésére befolyással bíró eljárási szabályt azáltal, hogy ezen állítólagos megállapodás létrejöttére nézve felperes részéről ajánlott bizonyítást mellőzte. • A felperesnek e miatt használt felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. Helyesen mondotta ki a fellebbezési bíróság azt is, hogy ha való volna is a felperesnek az az állítása — amely szerint L. J. felperesi igazgató és T. L. alperesi elnök között 1919 nov. 25-én Ch. O. alperesi cégjegyző jelenlétében s utóbbinak tiltakozása nélkül a fellebbezési bíróság ítéletében előadott tartalmú megállapodás létrejött — ez a megállapodás az alperesre nézve kötelező hatállyal nem bírna, mert igaz ugyan, hogy az ügyiratokhoz csatolt alperesi alapszabályok 44. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az alperes pénzintézetet hatóságok és harmadik személyek irányában az alperesi elnök képviseli, de ugyanezen alapszabályok 2. §-a szerint az alperes céget annak elnöke egyedül nem jegyezheti s így az alperes nevében annak elnöke egyedül szóbelileg sem köthet az alperesre nézve kötelezően jogügyleteket, következésképen a felperes által állított kérdéses megállapodás sem bír az alperesre nézve kötelező erővel. Mert továbbá ezen az sem változtat, ha való lenne is, hogy az alperesi igazgatóság más esetekben az alperesi elnök által az alperes nevében harmadik személyekkel kötött ügyleteket az alperesre nézve joghatályosaknak elismerte, mert ezek is csak az igazgatóság ezen elismerésével váltak joghatályosakká, amilyen elismerés pedig a felperes által állított megállapodás tekintetében fenn nem forog. Végül, mert azt a felperes sem állította, hogy Ch. O. alperesi cégjegyző a kérdéses megállapodás létesítésénél közreműködött, illetve ahhoz hozzájárult volna, annak a megállapodás létesítésénél való puszta jelenléte és e megállapodás ellen nem tiltakozása -