Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

104 Hiteljogi Döntvénytár. kétségen felül áll az ís, hogy a tartós szolgálatot teljesítő munkavállalónak jövőbeli elhelyezkedése céljából jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a szolgálatból távozása alkalmával az ő kívánatára neki a munkaadó az alkalmazás minőségének és tartamának tanúsítására bizonyítványt szolgáltasson ki; a munkaadónak egyes törvényeinkben különben is előírt erre vonatkozó kötelessége már a szolgálali viszonyból a munkaadóra háruló általános kötelezettség természetéből is önként következik és pedig olykép, hogy mivel a kérdéses bizonyítvány kiadásának célja az, hogy azáltal a munkavállalónak jövőbeli elhelyezése megkönnyíttessék ; a munkaadó a munkavállaló kifejezett kívánsága nélkül nincs jogosítva arra, hogy a szolgálati bizonyítványba az alkalmazott magaviseletére és szolgálati képességére vonatkozólag hátrányos következtetés levonására alapul szolgálható kinyilatkoztatással éljen és épen ezért az ily tartalmú bizonyítványt az alkalmazott joggal vissza is utasíthatja. Amiből jogszerűleg következik, hogy az alperes cég a felperes kívánatára megfelelő, az alkalmazás minőségét és tartalmát tanúsító szolgálali bizonyítvány kiadására kötelezettnek tekintendő s a felperes magaviseletére vonatkozólag «a kommunista üzelmek miatt történi fegyelmi elbocsátásira vonatkozó kijelentésnek a szolgálati bizonyítványba felvételére nem volt jogosult. Azonban ennek ellenére is a keresel elutasítása nem sért anyagjogi jogszabályt; nem pedig azért; mert a megfelelő szolgálati bizonyítvány kiadásának 1920. évi április havában történt megtagadása után 1920. évi május hó 1-én új szolgálatba lépvén s felmondási időre járó illetményei iránt 1920. évi június hó 16-án indítván meg keresetét, csak ennek 1921. évi június 16-án felmondási illetményeit részére megítélő jogerős ítélettel történt befejezése után és pedig 1920 május 1-én elvállalt szolgálatának állandó folytatása és változatlan fenntartása mellett 1921. évi július hó 9-én indította meg a jelen pert, amiből jog és okszerűleg folyik az a ténybeli és jogi következtetés, hogy a megfelelő szolgálati bizonyítvány megtagadását maga nem tekintette olyannak, melyre kárigényét alapíthassa; de szolgálati bizonyítvány nélkül is annak áprilisban történt ki nem adása ellenére már május havában szolgálathoz jutván, annak hiánya a más szolgálathoz jutás tényleges akadályul nem is szolgálhatott; és a megfelelő szolgálati bizonyítvány kiadásának megtagadása alkalmával annak kiadása iránt késedelem nélkül eljárást nem is indítván, úgy tekintendő, mint aki ebben megnyugodott s a szolgálati bizonyítvány kiadására s a bizonyítvány hiányára vonatkozó igényeit érvényesíteni nem is kívánta s azoktól elállott. A kereset elutasítása tehát ezek szerint anyagjogi jogszabály-