Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. 103 tottan ((kommunista viselkedése* miatt állásából elbocsáttatott, valamint meg nem támadott irányadó tényállás az is, hogy 1920 február 1 -élői számított hat heti felmondási időre járó illetményei tekintetében P. XXII. 102,550/1920. sz. perben keletkezett jogerős s az érvényesített felmondási illetményeket a felperes részére megítélő ítéletben a bíróság megállapította, hogy a felperes az alperessel szemben méltatlanul vagy károsítólag nem viselkedett s így rögtön hatályú elbocsátásra ok fenn nem forgott, és hogy a szolgálati viszony megszűnése után 1920 április havában a felperes szolgálati bizonyítványkiállítását kérte az alperestől, ez azonban csupán a fegyelmi bizottság által megállapított ok feltüntetése és az elbocsátásnak fegyelmi okból történtét tartalmazó szolgálati bizonyítványt volt hajlandó részére kiadni s az elbocsátási ok ilyetén megjelölése nélkül más megfelelő szolgálati bizonyítványt kiállítani vonakodott, a felperes azonban szolgálati bizonyítvány nélkül is 1920 május hó 1-én a «Hangya» szövetkezet sikátori üzletében üzletvezetőként alkalmazást kapott s ezt a szolgálatát állandóan folytatva csak 1921 július 6-án indította meg a megfelelő szolgálati bizonyítvány ki nem adására alapított jelen pert, melynek folyamatba tétele után 1921 július 15-én az alperes részére a megfelelő szolgálati bizonyítványt kiadta. E mellett a tényállás mellett alapos ugyan a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy anyagjogi jogszabály helytelen alkalmazásával mondotta azt ki a fellebbezési bíróság, hogy a felperes nem volt szolgálati bizonyítvány igénylésére jogosult és az alperes ily bizonyítvány kiállítására abból az okból nem tekinthető kötelezettnek, mert a törvényeink csak abban az esetben kötelezik* a munkadót szolgálati bizonyítvány kiadására s midőn az ily bizonyítványok vagy munkakönyvek a törvény (a KT., az ipartörvény, a cselédtörvény) értelmében előfeltételei annak, hogy a munkavállaló alkalmazást, nyerhessen, másfelől a munkaadót büntetéssel sújtják abban az esetben, ha munkást ily bizonyítvány vagy munkakönyv nélkül alkalmaz, miután azonban a felperes mint bankszolga oly állást töltött be*mely nem függ sem hatósági engedélytől, sem szolgálati bizonyítványtól, szolgálati bizonyítvány kiadását jogosan nem is kövelelheti s alapos pedig az idevonatkozó támadás azért, mert bár kétségtelen is az, hogy a banküzlettel foglalkozó pénzintézetek, részvénytársaságok által bankszolgaként bár hosszabb időn át alkalmazott egyénre nézve, sem a kereskedelmi, sem az iparossegédi minőség meg nem állapítható, de foglalkozásánál fogva házicselédnek sem tekinthető ; s így a szolgálati bizonyítvány kiállítása tekintetében az ily egyénre nézve sem a KT. sem az ipartörvény sem a cselédtörvény vonatkozó rendelkezései alkalmazást nem nyernek; ámde