Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteijogi Döntvénytár. e\ és már 1917 december hóban a Dunagőzhajózási társaságnál alkalmazást nyert, 1918-ban 16,808 K 13 f, 1919 január 1-től 1920 július hó 31-ig (kilépéséig) pedig az adók levonásával évi 24,000 K-t meghaladó összjavadalmazásl élvezett, 1920 augusztus 1-je után a Dunagőzhajózási társaságból vaM távozása után illetményei meghaladták a 24,000 K-t. Az Y) alatti szolgálati szerződés 10 évi időtartamra szól. azonban nem tartalmaz rendelkezést oly irányban, hogy ha a szerződés ennek a 10 évnek lejárta előtt a munkaadó hibájából megszűnnék, munkavállaló ebben az esetben a hátralévő időtartamra eső egész "járandóságát követelhetné. Irányadók tehát az általános magánjogi elvek. Ezeket az elveket a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta. A fellebbezési níróság íléleíében kifejtett, a kir. Kúria által is osztott jogi álláspont szerint, ebben az esetben ugyanez alperest a felmondási időre (1917 október 1 —tol 1918 október i-ig> jogerősen megállapított 24,000 K-n kívül a szolgálati szerződés időelőtt való megszűnéséből eredő kár címén valamely térítés csak abban az esetben illetné meg, ha a hátralévő időtartamon belől az alkalmazottnak önhibáján kívül nincs oly szolgálati alkalmazása, amely megfelelő javadalmazási nyújthatna. Hangsúlyozza továbbá a kir. Kúria összhangban a fellebbezési bíróság jogi álláspontjával azt is, hogy az alperes illetményei megállapításánál a szolgálati szerződésnek rendelkezései alapján a szerződés megszüntetése idejében élvezett illetményeknek összegé kizárólag az irányadó és ezzel összefüggően csak az vizsgálandó, hogy a szolgálatból való kilépés után más vállalatnál élvezett összjavadalmazás ezt az összeget elérí-e vagy kevesebb. Ebből a jogi álláspontból közömbös az az alperesi jogi éh elés, hogy az alperesnek szolgálati illetményei a háborús rendelelek folytán a vállalatokra megszabott drágasági és háborús segélylyel emelkedtek volna és hogy a kilépés után más vállalatnál élvezett javadalmazásnál is csak az úgynevezett törzsfizetés, dé nem egyszersmind az említett pótlékok folytán előálló javadalmazási többlet volna számításba veendő. De különben is a 24,000 K az V) alatti szerződés szerint nemcsak a törzsfizetést, hanem a pótlékokat is felöleli. Anyagjogilag tehát megfelelő a fellebbezési bíróság döntése, amellyel az alperest 1919 január 1-től számított kártérítési igényével azért utasította el, mert újabb alkalmaztatási helyén öss-zjavadalmazása az adók levonásával a -24,000 K-t is meghaladta s így kára nincs; valamint megáll az a döntés is, amellyel alperesnek 1918 október 1-től a felmondási idő lejártától 1918. évi december 31-ig, vagyis három hónapra esak azt a különbözeti "i