Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hitéijogi Döntvénytár. ítélte meg, amely a szerződési 24,000 K és az 1910 jan. i-tol megelőző időben élvezett adókon kívüli összegében nem vitás javadalmazása között volt, egyebekben alperest viszontkeresetének ezzel az ágával elutasította. II. Nem tévedett a fellebbezési bíróság az V) alatti szerződésnek értelmezésében a munkaadó felperes által viselendő adók összege kérdésénél sem. A szolgálati szerződés 5. pontjának utolsó bekezdésének az a kitétele, bogy «az állami és egyéb adókat és illetékeket mi viseljük, illetve mi egyenlítjük kb az alperes 24,000 K évi illetményeit szabályozó 5. ponthoz fűződik, miből nyilvánvaló, hogy csak a szerződési jogviszonyból eredő adókra vonatkozikr következéskép a fellebbezési bíróság a szerződést helyesen értelmezte s így jogszabályt nem sértett akkor, midőn a felperes megtérítési kötelezettségét esakis a szerződési illetmények után Járó összegében nem vitás 1000 K-ban állapította meg. III. A részvénytársaság vezérigazgatója a KT. 193. és 43. §-ái értelmében a kereskedelmi meghatalmazott jogi tekintete alá esik. Jogköre tehát külön meghatalmazás nélkül csak a társaságnak rendes naponkénti ügyvitelével járó teendőkre terjed ki és csak azon jogcselekményekre, amelyekel az ilyen, a mindennapos ügyvitellel rendszerint járó ügyletek szükségessé tesznek. Ennek az anyagi jogszabálynak megfelelőleg járt el a fellebbezési bíróság akkór. amidőn P. J.-nek a felperes részvénytársaság vezérigazgatójának abból az alperes által állított, a mindennapi ügyvitelt messze túlhaladó abból a fényéből, hogy P: .1. a részvénytársaság két, igazgatósági tagja által aláírt Y) alatti szolgálati szerződésben az alperes javára megállapított javadalmazáson felül, de az írásbeli szerződésben nem foglaltan még külön 50 darab \. részvénynek 200 K névértékben való átadását is kötelezte volna, a felperes részvénytársaság kötelezettségét, amelynek lekötelezéséhez két igazgatósági laíí hozzájárulása szükséges, rheií nem állapította. Mert a KT. 18(5. §-a érteimébén a társaság képviseletére az igazgatóság az alapszabályok által előírt alakszerűségek megtartása mellett jogosult; jogszabálysértés nélkül pedig nincsenek oly tények megállapítva, hogy P. J.-nek külön meghatalmazása lett volna, vagy ténykedését az igazgatóság utólag jóváhagyta volna. Csák a felülvizsgálati kérelemben felkozotl az a tényállítás hogy V. J. külön meghatalmazás folytán a íenti irányban is önállóan ténykedhetett; a Pp. 535. §-ra tekintettel figyelembe nem jöhet. Ily jogi álláspont mellett annak az itt nem döntő ténynek bizonyítása, hogy P. J. valóban tett-e ilyen kötelező ígéretet, merőben lényegtelen; a bizonyítási eljárásnak ebben a tekintetben*