Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteljogi Döntvénytár. Az alperes azonban a most említett egyezséget nem csupán az imént jelzett alapon hatálytalannak kérte tekinteni, hanem azt a megtámadott ítéletből, valamint a tárgyalási jegyzőkönyvből és mellékleteiből kitünőleg általános magánjogi alapon érvénytelennek is vitatta abból az okból, mert ő a kérdéses egyezség megkötésekor a felhívott rendeletről és az annak folytán előállott jogi helyzetről saját hibáján kívül tudomással nem bírt és nem is bírhatott, mivel ő az abban az időben ellenséges román megszállás alatt állott területen lakott, ahová a magyar kormány rendeletei abban az időben, a postai közlekedés szünetelése folytán el sem juthattak és az említett rendeletről másként sem szerezhetett tudomást, következésképen ő az egyezség megkötésekor annak tárgyát illetően, tehát lényeges körülményre vonatkozóan menthető tévedésben, t. i. saját hibáján kívül abban a tudatban •volt, hogy a kérdéses borvételügylet akkor még hatályában fennállott. Abban az esetben, ha az alperesnek ide vonatkozó tényállításai valók; a kérdéses egyezség az utóbb említett alapon az irányadó általános magánjogi szabályok szerint érvényteleníthető akkor is, ha az alperesnek ezt a tévedését a felperesek nem is okozták és fel sem ismerhették; még pedig annál is inkább érvényteleníthető a kérdéses egyezség ezen az alapon, mert annak megkötése nélkül a felek között a korábbi, vagyis a felhívott ;3751919. M. E. számú rendelet folytán bekövetkezett állapot állana fenn, amelynél fogva a felperesek a haszontöbblet címén igényelt kérdéses 100,000 K-t abban az esetben, ha a szóbanforgó borvételügylet az 5170 1919. M. E. sz. rendelet értelmében sem tekinthető teljesítettnek, egyáltalán nem érvényesíthetnék s így az egyezségből a felperesekre nézve ingyenes előny -zármaznék. Minthogy azonban a fellebbezési bíróság a tényállást ebben az irányban szabatosan meg nem állapította és ezért a pernek a haszontöbblet címén érvényesített 100,000 K-ra vonatkozó része végeldöntésre nem alkalmas, ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletének erre vonatkozó részét és ezzel kapcsolatosan a költségekről szóló rendelkezését a felülvizsgálati kérelemnek idevágó része következtében a Pp. 543. §-a alapján fel kellelt oldani és a Pp. 508. §-ának utolsó bekezdésében foglaltakra is tekintettel a rendelkező rész értelmében kellett határozni. A fentiek szerint történt feloldás folytán a felperesek által a válasziratbari érvényesített az a panasz, hogy a fellebbezési bíróság az 1919 jan. 13-án kelt s A) alatt csatolt okirat tartálmának állítólag téves értelmezésével foglalta el azt az álláspontot, hogy a kérdéses borvételügylet az 5170 1919. M. E. sz. rénde-