Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

Hiteljogi Döntvénytár. állapodását. A jó erkölcsökbe ütköző jogtalan vagyoni haszonról csak akkor lehetne szó, ha az alperes által felszámított összeg a bankoknál abban az időben szokásban volt váltási dij mérvét meghaladta volna. (Kúria 4921 szept. 14. P. IV. 1509 19-2-1. sz.) A kir. Kúria: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok : Úgy a KT. 326. §-a, mint az általános magánjog értelmében a felek szabadon határozhatják meg azt a pénznemet, amelyben a fizetés teljesítendő, ennélfogva, amint valamely külföldi pénznemben való fizetés kikötésével a belföldön forgalomban lévő pénzzel való fizetést teljesen kizárhatják, úgy abban is joghatályosan megállapodhatnak, hogy a nagyobb összegről szóló hazai pénzjegyekkel való fizetés, az ilyen pénzjegyek felváltásának nehézségére és költségességére való tekintettel a hitelező érdekében kizárassék, vagy, amennyiben az adós mégis ily nagyobb pénzjegyekkel fizetne, a szokásos váltási díj a hitelezőnek megtéríttessék. A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a tízezer koronás bankjegyekkel történt fizetések alkalmával a felperes a jelen perben visszakövetelt váltási díjakat nem egyedül a kereskedelmi gyakorlat alapján, hanem elsősorban a felek közölt az ügyletkötés alkalmával írásban és kifejezetten létrejött megállapodás alapján fizette és az üzleti szokás a megállapodásnak megfelelően, csak a fizetendő váltási díjak mérvére nézve volt irányadó. Ezen tényállás és a fenti jogi álláspont mellett alaptalanul panaszolja felperes az osztrák-magyar bankjegyek kényszerforgalmára vonatkozó jogszabályok megsértését; mert e jogszabályok nem tiltották a szerződő felek eltérő megállapodását: és alaptalan az a panasz is, hogy alperes a jó erkölcsökbe ütköző módon, jogtalan vagyoni haszonhoz jutott; mert erről csak akkor lehetne szó, ha .az alperes állal felszámított összeg a bankoknál abban az időben szokásban volt váltási díj mérvét meghaladta volna, ezt azonban a felperes nem panaszolja, sőt az ellenkezőt be is ismerte. Végül a felülvizsgálati kérelemben köztudomásúnak állított az a körülmény, hogy az osztrák-magyar bank a tízezer koronás bankjegyeket, minden levonás nélkül felváltotta, már az eddigieknél fogva, de még azért sem leheli a felperes fellebbviteli jogorvoslatát sikeressé és mert ebből — valósága esetén — az következnék, hogy a költségmentes felváltás a felperesnek is módjában állott és ígj károsodását elkerülhette volna. Ezek alapján a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett.