Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

l/iieljo(/i Döntvénytár. február és 1920. évi január hava közti időben előállítani szerződés szerint kötelezve volt. A megállapított és meg nem támadott irányadó tényállás szerint az alperes, a proletárdiktatúra megszűnte után az 1919. évi augusztus hó 4. napján, a felperes lapjának előállítását azzal az indokolással tagadta meg, hogy jövőben zsidótól megrendelést el nem fogad és felperes lapját többé elo nem állítja. Alperesnek ez a kijelentése a szerződés egyoldalú megszüntetésére jogos alapot nem nyújtván, kétségtelenül szerződésszegés esik az alperes terhére. Előtérbe nyomul ezekután az a kérdés, hogy alperest szerződésszegése dacára, az utóbb bekövetkezett események és körülmények a szerződés teljesítésének terhe alól mentesítették-e. Az 1919 augusztus hó 8. napján, az akkori kormány által kiadott első számú rendelettel a «Budapesti Közlöny»-ön kívül minden más lap kiadása meg volt tiltva, alperesnek tehát ebben az időben a felperes lapját előállítani módjában nem állolt. Ámde ez a rendeleti tilalom már az 1919 szeptember hó 8. napján kelt 4472. M. E. rendelettel hatályon kívül helyeztetett, mire a felperes az 1919 szeptember 11. napján kelt C) alatt levelében az alperest szerződéses kötelezettségének. teljesítésére, kártérítési igényének fenntartásával, felhívta, erre a levélre azonban az alperes választ nem adott. A hivatkozott rendelet már 1919 szeptember 12. napján hatályba lépvén, nem lehet kétséges, hogy az alperesnek a C) alatt levél vétele után módjában állolt a lap előállítását eszközölni, ami abból a megállapított és meg nem lámadott tényből is következik, hogy az alperes által, a felperes lapjának előállításához szükségelt és bevásárolt papiros a proletárdiktatúra megszűnte ulán is megvolt, azt tehát az alperes, az 1919 március 21. napját megelőző időbeli jogállapot és jogrend \isszaállíltalván és a lapkiadási tilalom megszűnvén, a felperes lapjának előállításához, szükséges mennyiségben kiutalni, a papir és nyomdai anyaghivataltól kérelmezhette volna, annál is inkább, mert a régi jogrend helyreálltával és a lapkiadási tilalom megszűntével az 1919 szeptember 12. napja után a felperes lapja a proletárdiktatúra kitörése előtt kapott engedély alapján külön újabb engedély kérése nélkül akadálytalanul kiadható lett volna. Figyelembe veendő azonban, hogy a NB. a. csatolt 1. sz. kormányrendelet megjelenése idején bizon) talán volt, hogy a lapkiadási tilalom meddig fog tartani és figyelembe veendő a proletárdiktatúra megszűnte ulán köztudomás szerint beállott súlyos ipari válság. Nem lehel kétséges, hogy az akkor bekövetkezelt súlyos ipari válság melleit az alperesnek a felperes lapja részére be-