Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)
ffileijogi MiiIvéntjláv. 87 kért szabadságol megtagadta és az alkalmazóit ennek ellenére szabadságra ment, ezzel szolgálatát engedély nélkül elhagyta és felmondás nélkül elbocsátható, tekintet nélkül arra, hogy a vállalat volt és későbbi ügyvezető igazgatója a kért szabadságot megadta. (Kúria 1921 jún. 9. P. II. 1253 1921. sz.) A kir. Kúria: Az alperesek felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a fellebbezési bíróság ítéletét felülvizsgálattal megtámadott abban a részében : amely szerint az alperesek összesen 50,133 K 36 fill. tőke s kamata megfizetésére köteleztettek, megváltoztatja, a felperest keresetével erre az összegre nézve is elutasítja. Indokok : Az elsőbíróság ítéletében azt állapította meg: hogy a biztosítási direktórium megbizotlja E. J. a felperes állal kért szabadságot megtagadta s hogy a társaság volt és későbbi ügyvezető igazgatója K. A. a szabadságot megadta. A fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéleti tényállását elfogadta azzal, hogy a felperes az alperesektől az 1919 április havában két heti szabadságot kapott és hogy az alperesek igazgatóságának tudtával utazott Újvidékre; nem tesz ugyan említést a fellebbezési bíróság arról, hogy az elsőbíróságnak ama ténymegállapítását is elfogadta volna, amely szerint a direktórium nevezett megbízottja a felperes által kért szabadságol megtagadta s hogy a szabadságot K. A. engedélyezte, de másfelől azt sem említi ítéletében a fellebbezési bíróság, hogy az ily vonatkozásban megállapított lényállást el nem fogadia volna, sőt arra nézve, hogy a felperes távozása nem volt jogtalan és önkényes, a fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletében felhozott indokokat egészben elfogadta, úgy magáévá, tette az elsőbíróságnak azt a jogi álláspontját is, amely szerint az a bíróság mellőzendőnek találta annak JIZ eldöntését, hogy ki volt jogosult szabadságot engedélyezni — a pénzügyi direktórium kiküldöttje, avagy a hatáskörében korlátozott igazgató — mindezekből pedig okszerűen az következik, hogy a fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéleti ténymegállapítását arra nézve is elfogadta, hogy a direktórium nevezett megbízottja a felperes által kért szabadságot megtagadta. Nem volt vitás a perben, de a felülvizsgálat szóbeli tárgyalása alkalmával a felperesi ügyvéd maga is akként nyilatkozott, hogy az alperesi társaságok ügyeit a proletárdiktatúra alatt, tehát az 1919 április havában is E. J. megbízott vezette, akinek a szabadság engedélyezése is hatáskörébe tartozott és továbbá, hogy az alperesi igazgalóság a proletárdiktatúra alatt nem működött.