Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

ttileljogi Döntvénytár. hitelezővel szemben megillető jogok birói érvényesíthetésének a fizető harmadik személyre való átszállását. (Kúria 4921 ápr. 14. P.MV. 537 1921. sz.) A kir. Kúria: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. indokok: Egymagában az a körülmény, hogy a vevő megbízásából harmadik személy fizeti ki a vételárt az eladónak és hogy ezzel kapcsolatban az eladó az árúnak e harmadik személv kezéhez leendő kiszolgáltalásá iránt rendelkezik, még nem jelenti a vevő szerződéses jogainak a harmadikra való átruházását s nem szünteti meg az eredeti szerződő felek közötti ügyleli kapcsolatot ; a vételi ügyletből származó jogokat tehát kifejezett engedményezés nélkül, az eladóval szemben továbbra is csak az eredeti vevő érvényesítheti. Ugyanez áll a záloggal biztosított kölcsöntartozásnak harmadik személy állal az adós megbízásából és nevében történt kifizetése esetében, amely tény még egymagában véve szintén nem eredményezi a záloglulajdonos adóst a záloghitelezővel szemben megillető jogok bírói érvényesíthetésének a fizető harmadik személyre való átszállását. Minthogy *pedig az itt szóbanforgó egyik eselbén a 3:/. és 4 /. alatti levelek szerint a fizetés L. M. eredeti vevő megbízásából történt és alperes az árút L. M. nevére számlázta; s a másik esetben a 8 /. és 9*/. alatti levelek szerint a fizetés «R. L. miall» teljesíttetett és alperes a kiutaló leveleket kifejezetten a R. L.-tól kapott utasításra hivatkozva adta ki; ezeknél fogva nem helytálló a L. M., illetve R. L. utáni jogutódlásra s a felperesnek az eredeti ügyletekbe történt belépésére alapított felülvizsgálati panasz és így az a körülmény, hogy az árú hatósági igénybevétele folytán a felperes annak birtokába nem juthatott, a kifizeletl összegek visszakövetelése iránt az ő javára az alperessel szemben — a kettejük közötti szerződéses jogviszony hiányában — kereshejtőségi jogot csak az alperes magánjogilag tilos cselekménye vagy az alperesnek a felperes kárára történt jogalap nélküli gazdagodása esetében létesíthetne. Úgy, de a felperesnek ezen másodlagos kereseti jogcímekre vonatkozó felülvizsgálati panaszai is alaptalanok; mert felperes az iratok szerint csak azt kívánta bizonyítani, hogy az árú igénybevételét annak lefoglalása előzte meg, amelyről 1916 november 15-ikén az árú őrizetével megbízott vállalatok már tudomásul bírtak, a fellebbezési bíróság helyes okfejtése szerint azonban ebből a körülményből bizonvílása esetén sem következnék, hogy 1916 november 15 ikén. mint a pénz felvétele és a kiutaló leve-