Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

líilefjoyi Döntvénytár. Amidőu tehát K. M. az alperes egyik adósa, a megállapított tényállás, szerint 1916. évben keletkezett és csak tíz év alatt heti részletekben törlesztendő, tehát 1926. évig bezárólag kifizetendő, őt és nejét terhelő, 15,000 K-ás tartozást 1919 augusztus hó 7-én, vagyis évekkel a lejárat előtt egyszerre egy összegben és pedig fehérpénzben kívánta lefizetni, az alperessel szemben rendkívüli viszonyok között oly kötelezettséget akart megszüntetni, ami az alperesi szövetkezet mindennapi rendes ügyvitel körét és így V. A. ügyvezető igazgató hatáskörét nyilván meghaladta. Ennélfogva V. A. ügyvezető igazgatónak az a ténye, hogy a még le nem járt 15,000 K-ás követelés azonnali kifizelhetése végett az alperesi szövetkezetnél az időelőtti visszafizetésre megszabott három havi felmondási határidőt K. M. adósnak elengedte és ezzel az alperesi követelés lejártát mesterséges módon — tehát az üzleti rendes szokástól eltérően — határozta meg, továbbá, hogy a fizetésnél az alperes részéről semmiféle fenntartással nem élt, hanem ellenkezőleg, úgy a biztosítéki okiratot, mint az adósleveleket K. M.-nak kiadta, bár a köztudomású arról a tényről, hogy az úgynevezett tanácsköztársaság által készített — és a fizetésnél K. M. álra!, használt — fehérpénz hamisítvány, neki is tudnia kellett; az alperesi társaságra nézve érvénnyel nem bír, miután mindezekre nézve alperes V. A.-nak külön meghatalmazást nem adott és miután mind a fehérpénz hamisságáról, mind a fizetés teljesítésénél előfordult és fentebb említett rendkívüli körülményekről, úgy V. A. jogköréről, a fizetést teljesítő K. M.-nak. aki a tényállás szerint az alperes szövetkezet igazgatóságának is tagja volt, szintén tudnia kellett s így felperesek sikerrel nem hivatkozhatnak arra, hogy a fizető fél a szövetkezet helyiségében, a pénztárosi leendőket ellátó tisztviselő kezéhez történt fizetésnél, az illető lisztviselő jogkörét vizsgálni nem köteles. Ily körülmények között azt kell megállapítani, hogy K. M. és nejének az alperes irányában fennálló, még 1919 május 20. napja előtt keletkezelt és 1919 augusztus 15. napja előtt még le nem járt 15,000 K-ás tartozását az adósoknak nem volt joguk az alperes szövetkezet igazgatóságának külön beleegyezése nélkül 1919 augusztus 7-én, vagyis lejárai előtt kifizetni és hogy illetőleg az alperes igazgatósága részéről az 1919 augusztus hó 14-én tartott ülésben hozott és K. M.-val közölt határozat, mely szerint alperes a fehérpénzben történt fizetést teljes és jogérvényes fizetésnek nem tekinti, ez esetben a fizetés fenntartással való elfogadásának hatályával bír. Ezek szerint tehát alperesnek joga van a fehérpénzben történt fizetést az 5151 1919. M. E. sz. rendelet 4. §-ának máso4*