Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

5-2 Hileljogi Döntvénytár. > dik bekezdése alapján megtámadni és a befizetett összeget a G) alattival közölt pénzügyminiszteri rendelet értelmében külön számlára vinni s annak elszámolását egyelőre függőben tartani s minderről az adósokat áz F) a. szerint értesíteni. Az elszámolás megtörténtéig pedig az alperesnek kérdésben forgó követelése nagyobb mérvben fennállván, felperesek a követelés biztosítására bekebelezett biztosítéki jelzálogjognak a követelés megszűnte miatt leendő kilörölletését követelni nem jogosultak. A fellebbezési bíróság tehát ezekből folyólag helyesen alkalmazta az ügy eldöntésénél az 5151/1919. M. E. sz. rendelet 't. §-ának második bekezdését és helyesen mellőzte ugyanezen szakasz első bekezdését, ennélfogva ezen jogszabályok megsértése nélkül, illetve helyes alkalmazásával utasította el felpereseket keresetükkel. — Az ügyvezető igazgató jogköre kiterjed az üzlet rendszerinti folytatásával járó ügyletekre, de ezekre akkor is, ha együttes cégjegyzés esete forog fenn. Hitelj. Dtár III. 172. Kikötheti a tőzsdebírósági illetékességet, Hitelj. Dlár. III. 161. — Ellenben nem terjed" ki jogköre : munkásházak építésére, építési tervek és költségelőirányzatok elkészítése iránti ügyetekre; Hitelj. Dtár VII. 132. — az alkalmazottakkal felmondási idejük meghatározására vonatkozó megállapodására: Hitelj. Dtár VII. 112. — ingatlan adásvételére Hitelj. Dtár X. 281. 35. A nem közvetlenül a szerződés megkötése alkalmával, hanem azt követő időben adott összeg a AT. 276'. X-ának helyes értelmezése mellett foglalónak nem tekinthető. Erre mutat az állítólagos foglalóul adott összegnek (50,000 K) az árú vételárához (22^,000 K) viszonyított aránytalan magas volta is. (Kúria 1921 márc. 30. P. IV. 3743/19á0. sz.) A kii*. Kúria: A leiperest és az alperesi felülvizsgálati kérelmeikkel elutasítja. Indokok: Az irányadó ítéleti lényállás szerint a peres felek a köllevelet 1917 július 30-án váltották s felperes a kötlevél értelmében foglalóul fizetendő 50,000 K-át ezt követőleg két nap múlva 1917 augusztus 1-én fizette ki alperesnek. Erre a tényállásra tekintettel vonatkozó okfejtése szerint helyesen minősítette a fellebbezési bíróság a köllevélben ugyan foglalónak címezett összegei vételárelőlegnek, mert a nem köz-