Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

Hileljogi Döntvénytár. 35 Indokok : Amint azt a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen kifejtette, a V. Ü. Sz. 54. §-ának (2.) B. 1. pontjában, az ott külön megjelölt egyes cikkek felsorolása után használt, «valamint más drágaságok)) kifejezés alatt mindazokat a tárgyakat kell érteni, amelyek méretükhöz és súlyukhoz képest, akár anyaguknál, akár kidolgozásuknál és elkészítésük módjánál, vagy más tulajdonságuknál fogva, egyéb tárgyakhoz viszonyítva, különösen értékesek s amelyeket épen ez oknál fogva a közönséges életfelfogás is drágaságoknak tekint. A közönséges életfelfogás szerint a perzsaszőnyeg általában véve drágaságnak nem tekinthető, következésképen valamely perzsaszőnyeg, az imént előadottakhoz képest drágaságnak csak abban az esetben volna minősíthető, ha az méretéhez és súlyához képest anyagánál vagy neláni különleges kidolgozási módjánál, avagy valamely más különleges tulajdonságánál fogva egyéb tárgyakhoz viszonyítva, nagy értékkel bírna. Az irányadó tényállás szerint a jelen esetben egy 27 kilogramm súlyú, tehát nyilvánvalóan nagyobb méretű és jelentékeny súlyú perzsaszőnyegről van szó, amely fuvarozás céljából 1919 január hó 31-én történt feladása idején 15,000 K értékkel bírt. Ez az értékösszeg, a most jelzett időben fennforgott általános értékviszonyokra is figyelemmel, a szőnyegnek jelzett keretéhez és súlyához képest nem képez olyan nagy értéket, hogy a kérdéses szőnyeg pusztán ennél az értékénél fogva egyéb tárgyakhoz s ezeknek akkori értékéhez viszonyítva, a közönséges életfelfogás szerint drágaságnak minősíthető lenne. Ezekből folyóan a kérdéses perzsaszőnyeg drágaságnak nem lévén tekinthető, a felperes keresetével abból az okból, hogy ugyanő ezt a perzsaszőnyeget a fuvarlevélben kifejezetten ilyennek meg nem jelölte, helytelen bevallás okából a V. C. Sz. 96. §-a alapján el nem utasítható. A felperesnek ide vonatkozóan anyagjogi szabály megsértése címén emelt felülvizsgálati panasza tehát alapos. S minthogy az irányadó tényállás szerint a kérdéses perzsaszőnyeg fuvarozása közben elveszett, ez okból az elsőrendű alperes vasút a fuvarozási szerződésből kifolyólag, a másodrendű alperes pedig a közte és a felperes közölt létrejött biztosítási szerződés értelmében a felperesnek kártérítéssel tartozván, a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperesnek kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani és a fellebbezési bíróságot a rendelkező rész értelmében a kártérítés mérve tekintetében tárgyalás tartására és újabb véghatározat hozatalára kellett utasítani. A fenti alapon való döntés folytán a felperesnek többi felül3*