Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

34 Hiteljogi Döntvénytár. felfogást vallja, hogy a bizonyítás ebben az irányban felperesi terheli, ami a bizonyítási teher megosztásának szabályaival szemben nyilván téves. Helyesen állapította meg tehát a fellebbezési bíróság azt, hogy alperes a fuvarlevéllel együtt az árút is legutoljára átvett vasút tekintete alá vonandó s így a megtámadott ítéleti döntés nem sérti a V. Ü. Sz. 100. §-a 3. pontjában foglalt azt az anyagjogi rendelkezést, amely szerint a fuvarozási szerződésből eredő igények per útján azon vasút ellen is érvényesíthetők, amelyik az árút a fuvarlevéllel legutoljára vette át. Ezeknél fogva az alperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével, el kellett utasítani. = A kísérő iratoknak az árútól való szétválasztására nézve v. ö. Hitelj. Dtár IX. 66., 183. sz. esetekkel. 26. A V. Ü. Sz. 54. §-ának (2.) B. 1. pontjában az ott külön megjelölt egyes cikkek felsorolása után használt, ((valamint más drágaságok)) kifejezés alatt mindazokat a tárgyakat kell érteni, amelyek méretükhöz és súlyukhoz képest akár anyaguknál, akár kidolgozásuknál és elkészítésük módjánál, vagy más tulajdonságuknál fogva, egyéb tárgyakhoz viszonyítva, különösen értékesek s amelyeket épen ez oknál fogva a közönséges életfelfogás is drágaságoknak tekint. A közönséges életfelfogás szerint a perzsaszőnyeg általában véve drágaságnak nem tekinthető ; következésképen valamely perzsaszőnyeg, az imént előadottakhoz képest drágaságnak csak abban az esetben volna minősíthető, ha az méretéhez és súlyához képest anyagánál vagy netáni különleges kidolgozási módjánál, avagy valamely más különleges tulajdonságánál fogva egyéb tárgyakhoz viszonyítva, nagy értékkel bírna. (Kúria 1921 ápr. 21. P. IV. 591/1921. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperesek kártérítési kötelezettségét megállapítja.