Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

30 Hiteljogi Döntvénytár, latra bevonult férje 1918 november 9. napján halt meg és ekként szolgálati viszonya is ezen a napon, tehát 1919 augusztus hó \. napja előtt szűnt meg: ennélfogva, minthogy a végkielégítés szerződéses kikötésére nézve tényállás megállapítva nincs s ezt felperes nem is panaszolta, a fent kifejtettek szerint felperesnek végkielégítésre nem volna igénye. Tekintve, hogy a fellebbezési bíróság által megítélt végkielégítési összegben való marasztalás jogerőssé vált és ezúttal csak az ezt meghaladó végkielégítés képezi felülvizsgálat tárgyát: tekintve, hogy a fent kifejtettek alapján e többletre nézve felperes keresetével jogszabálysértés nélkül utasíttatott el: felperes felülvizsgálati kérelmének nem lehetett helyt adni. * * — V. ö. a 20. sz. esettel. 22. A vasúti állomáson fegyveres emberek által éjjel-nappali folytatott és a vasúti személyzet és őrség által meg nem akadályozhatott fosztogatás erőhatalom fogalma alá esik. (Kúria 1921 ápr. 7. P. IV. 375/1921. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét az alperes felülvizsgálati kérelme folytán feloldja, a fellebbezési bíróságot további eljárásra és újabb határo-zat hozatalára utasítja. Indokok: A vasúti üzletszabályzat 84. $-a értelmében, a vasút rendszerint felelős ugyan a kárért, mely az árúban a fuvarozásra való átvételtől a kiszolgáltatásig terjedő időben, elveszés folytán keletkezett; de ha a kárt erőhatalom okozta, a vasút a felelősség alól mentesül. Az alperes vasút 4. és 5. sorszámú előkészítő irataiban valamint 8. sorszámú fellebbezésében — melyeknek tartalmát a jegyzőkönyvek szerint szóval is előterjesztette — azt a tényállítást telte és annak megállapítására ajánlott bizonyításfelvételt, hogy a felperessel kötött fuvarozási szerződés tartama alatt vonalain és főképpen Szolnok állomáson, ahol a felperes árúja átvitetett, éjjelnappal folyt a fosztogatás, mit fegyveres emberek hajtottak végre és amit sem a vasúti alkalmazottak, sem az akkoriban szervezés alatt állott, csekély számú és megbízhatlan, úgynevezett nemzetőrség, sem voltak képesek megfékezni és támadásaik ellen a vasúti személyzet gondozása alatt levő értékeket megvédeni.