Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)
Hileljagi Döntvénytár, értelmében leróható pénzbeli szolgáltatás mérvét meghaladóan teljesített fizetés érvényességét, úgy nem érintheti a feleknek korábban létesült oly értelmű megállapodásának érvényességét sem, amellyel a kötelezett fél a fehérpénzben keletkezett tartozásának teljes névértékben való lerovása iránt való kötelezettséget. (Kúria 1921 március 2. P. II. 101 1921. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletének felühizsgálati kérelemmel megtámadott azt a részét, amely szerint leiperes kereseti követelésének a jogerősen megítélt 16,010 K 40 f résztőkét és ennek kamatait meghaladó 64,041 K 60 f-nyi résztőke és ennek kamatai megfizetése iránti többletével elutasíttatott és ugyanő az alsóbíróságnak előtt lefolyt eljárásban felmerült alperesi perköltségeknek a viselésében marasztallatott; feloldja és a fellebbezési bíróságot további eljárásra és arra utasítja, hogy a tényállásnak az indokolásban kifejezett jogi álláspontnak megfelelő irányban szabályszerűen leendő megállapítása mellett a pernek a jelen feloldás által érintett részében új határozatot hozzon. Indokok: A fellebbezési bíróság a vonatkozóan kifejteti indokainál fogva az 1919 október 14-én életbelépett 5151/1919. M. E. sz. kormányrendeletben foglaltaknak helyes értelmezésével állapította meg jogilag azt, hogy a rendelet 2. §-ában megjelölt körülmények fennforgása esetén ennek a szakasznak a tartozás teljesítésének eszközléséről rendelkező jogszabálya önállóan, a 3. szakaszban foglaltaktól függetlenül feljogosítja az adóst arra, hogy az 1919 aug. 15. előtt keletkezett és e nap előtt még nem teljesített, koronaértékre szóló pénztartozását az említett nap utáni időben akkép teljesíthesse, mintha a tartozás összege már eredettől fogva névértékének egyötöd részében lelt volna meghatározva. Felperesnek ezekkel ellentétes értelemben, a jogszabály helytelen értelmezése okából felhozott felülvizsgálati panaszai tehát alaptalanok annyival inkább; mert az 1920 január 28-án életbelépett 463/1920. M. E. sz. kormányrendeletnek a jelzett panaszok alapjául fektetett 3. §-a, mely annak kifejezeti rendelkezése szerint csak az előbb idézett 5151 1919. M. E. sz. kormányrendelet 3. §-ának helyébe lépett, az eme szakaszban foglaltakkal ereszben egyezően érintetlenül hagyta az 5451/1919. M. E. sz. kormányrendelet 2. §-ának fentebb kiemelt jogszabályát. Ez a jogszabály azonban, annak folytán, hogy a szóbanforgó rendelet azt visszaható erővel fel nem ruházta. — amint