Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)
Tartalommu ialó. MÁSODIK RÉSZ. VII Lap Kereskedelmi ügyletek. Fizetés. 33. A nem közvetlenül a szerződés megkötése alkalmával, hanem azt követő időben adott összeg a KT. 276. §-ának helyes értelmezése mellett foglalónak nem tekinthető. Erre mutat az állítólagos foglalóul adott összegnek (50,000 K) az árú vételárához (224,000 K) viszonyított aránytalan magas volta is. _„ 5i Megbízás. 4. Az, aki a vevőtől az árú átvételére megbízást nyer, külön kikötés hiányában jogosítva és kötelezve van, mindazokat az intézkedéseket megtenni, amelyek az átvétel zavartalan lebonyolításához szükségeseknek mutatkoznak. Ebből folyólag, ha a vételár Bulgáriában és levában volt fizetendő, a megbízott, habár a vételár kifizetésére kifejezett megbízást nem is kapott, még is fel volt jogosítva arra, hogy a vételár kifizetéshez teltétlenül megkívánt idegen valutát (levát) beszerezze, a megbízásra vonatkozó jogelvekből pedig következik, hogy a megbízója érdekében teljesített szükséges kiadásainak a megtérítését igényelheti. A megbízó által levában teljesített fizetést e kiadásai teljes kiegyenlítéseképen elfogadni nem tartozik, hanem csak arra van joga, hogy a fizetett levákat azon időpontnak megfelelő árfolyam mellett átszámítva irhása megbízója javára, amikor azt fizetésül a maga részére elfogadta. „ 5 Bank felelőssége proletárdiktatúra alatti eljárásokért. 5. A bankban a diktatúra közegeinek bevezetése és ellenőrzése alatt működött azok az alkalmazottak, akik a felperesek folyószámlájának a Pénzintézeti Központhoz való átutalása körül eljártak, a diktatúra uralma alatti működésük tekintetében a bankkal már korábban létrejött szolgálati viszonyuk dacára sem tekinthetők a bank megbízásából s annak nevében eljárt alkalmazottaknak s akként az ő ténykedéseik vagy mulasztásaik következményeiért a bank kártérítési felelőssége meg nem állapítható „ „_ ™ _ - ~ ~ _ _ • 7 Ügylet megkötése a vállalat szocializálása idejében. 32. Az 1360/1921. M. E. sz. kormányrendelet 1. §-a értelmében az úgynevezett tanácsköztársaság idejében a köztulajdonba vett vállalatok tekintetében létrejött jogi tények alapján jogosultnak és kötelezettnek — a rendeletben írt és fenn nem forgó kivételektől eltekintve — a köztulajdonba vett vállalatnak azt a tulajdonosát kell tekinteni, aki a vállalatnak 1919. évi augusztus 7-én tulajdonosa volt. Ugyannennek a rendeletnek 2. ^-a értelmében a fentemlített időben kötött ügyletet már a rendelet erejénél fogva általában érvényesen létrejöttnek kell tekin-