Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)

Hitei jogi DÖn Ivén y táv. alatt évenkint készítendő mérlegbe a társaság vagyonát képező tárgyak és jogosítványok értéke gyanánt azoknak eladás útján elérhető vételára, tehát mindenkori forgalmi értéke vétessék 'fel, mert az ilyen esélyektől függő és folytonos változásnak kitett értékelés a mérleg megbízhatóságát tenné kétségessé, míg ellenben a betéti társaság állal követelt az az eljárás, hogy a vagyontárgyak mindenkor a beszerzési árral megegyező értékelés mellett állíttattak be a mérlegbe, a szolid üzletvitel követelményeinek, a kereskedelmi forgalomban elfogadóit szokásnak és a felek közötti társasági viszonyban 24 éven át kialakult gyakorlatnak megfelel. Az utóbbi üzleti gyakorlatra vonatkozó tényállás iratellenességét vitató panasz pedig azért nem jöhetett fig} elembe, mert az a körülmény, hogy a társasági szerződés IX. pontjában megjelölt törlesztési számla összege a mérlegben nyilván a felperes hozzájárulásával egyideig az ingatlanszámla értékéhez hozzáiralott, nem változtat azon a tényen, hogy az ingatlan értéke a társaság fennállása alatt mindenkor 260,000 K-t kitevő beszerzési árban vétetett fel a mérlegbe. De nem jöhetett figyelembe felperesnek a KT. i. szakaszának megsértésére alapított panasza sem, mert a tényleg fennálló kereskedelmi szokás és gyakorlat, tekintetlel a KT. 2(57. J^-ára. a kereskedelmi ügyletek elbírálásánál figyelembe veendők. A most kifejtettekből okszerűleg következik, hogy a felperes nem igényelheti azt, hogy nyereségrészesedése annak számításbavételével határoztassék meg, hogy a vagyontárgyak a valóságosnál alacsonyabb értékeléssel vétettek fel az 1916 — 1917. évi üzleti mérlegbe, minélfogva felperesnek az egyes vagyontárgyak mérlegszerű értékelését támadó panaszai méltatást nem igényelnek, a ((szenvedő állapot)) 6. tétele alatt ((ingatlanfenntartási számla* címen beállított összeg tartalékolása az alsóbíróság ítéleteiben kifejtett okokból jogos lévén, felperes idevonatkozó panasza sem jöhetett tekintetbe. A felperes felülvizsgálati kérelméhez az alperes is csatlakozott és megtámadta a fellebbezési bíróság ítéletének marasztaló részét, mert nézete szerint a társasági ügyvitelben a társasági szerződésnek a többségi elvet megállapító rendelkezése a mérleg felállítására is kiterjedvén, felperes a társasági tagok többsége által megállapított mérleget csupán az ezúttal nem is vitatott rosszhiszeműség esetén támadhatná meg, amiből folyólag felperes a keresetben megtámadott tartalékolásokat nem kilogásolhatja. Ez a panasz sem alapos, mert a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen kifejteltek szerint felperest a mérleg megtámadásához való jogosultság megilleti arra való tekintet nélkül, hogy