Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)

Hiteljogi Döntvénytár. 37 Alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott mindenekelőtt arra, hogy az A) alatti szerződést kiegészítő a peres felek között 1916 szeptember 21-én létrejö:t 2. alatti pótmegállapodás 13. pontja értelmében felperes köteles lelt volna minden naptári évnegyed végétől, tehát 191 6 október l-lol számítolt 30 napon belül ajánlott levélben igényeit bejelenteni, mert különben azokról lemondottnak tekintendő ésamenynyiben a bejelentett igényeket felperes kifejezetten el nem ismerte volna, a 30 napos határidő elteltével legfeljebb három hónap alatt bírói úton érvényesíteni. Minthogy a keresetben ré>zletezett és 1916 június 30. utáni időben keletkezelt igények, amelyek egyébként a kereseti zárókérelem 1., 2., 3. pontjaiban vannak részletezve, ily módon nem érvényesíttettek, ezek a kereseti követelések elévültek. Alperes ettől a most érintett elévülési kifogásától utóbb elállolt, fenntartotta azonban a hivatkozott 2. alatti szerződés 13. pontjának 3. bekezdésében foglalt kikötésen alapuló elévülési kifogását, amely szerint az 1916 június hó 30-ig terjedő időtartamra nézve felperes kijelentedé, hogy ebből az időtártamból eredően alperessel szemben az óvadék visszaadására vonatkozó igényen kívül — csak azokat az igénveket tartja fenn, amelyek a szerződésben kifejezetten fel lettek tüntetve. Felperes keresetének zárókérelmében a 4. és 5. alatti tételek esnek ezen elévülési kifogás alá. Felperes ugyanis a hivatkozott szerződési pontozat értelmében köteles lett volna a 2.alatti keltétől, vagyis 1916 szeptember hó 21-től számítolt három nap alatt erre vonatkozó igényét bírói úton érvényesíteni. Noha tehát a keresetben érvényesített igények részben kifejezetten fel voltak sorolva, a 2. alatti pótmegállapodásban, felperes az 1917 febr. 5-én megindított keresetében alperestől ezeknek a követeléseknek megtérítését már nem igényelheti. Flőadta azonban alperes még azt is, hogy a kereseti zárókérelem első két pontja alatt érvényesített árúk ellenértéke azért nem jár felperesnek, mivel az A) alatli szerződés 11. pontjának 2. bekezdése értelmében minden kockázatéi, léhát az ellenség betörése következtében beállott kockázatot is felperes magára vállalta. A jutalékra vonatkozó felperesi igény alperes szerint azért alaptalan, mert az A) alatti szerződés 17. pontja illetve az azt részben módosító 10. ponlja a 2. alatti pótmegállapodásnak úgy intézkedik, hogy jutalék csak a rendben lebonyolított vételek után illeti meg a bizományost. Az előadóit tényállás szerint pedig a román betörés folytán elveszett árú átadása rendben lebonyolttottnak nem tekinthető. Kifogásolta alperes felperesnek a zsákokra vonalkozó igényét is, mert az A) alatti szerződés 13. ponlja értelmében zsákokról.