Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)

74 Hiteljogi Döntvénytár. tési követelése nem akkor keletkezett, amikor az egyes fuvarozási ügyleteket megkötötte s a rendes fuvardíjakat és illetékeket kifizette, hanem csak akkor, amikor a követelés létrejöttének utolsó és mellőzhetlen tényezőjét, az igény szabályszerű bejelentését teljesítette. Ennyiben is különbözik a visszatérítés útján alkalmazandó díjkedvezmény iránti igény a helytelen fuvardíj számításból az Ü. Sz. 70. §-a értelmében származó igényektől, valamint az Ü. Sz. 84. és 94. §-ain alapuló kártérítési igényektől, amelyek a jogtalan díjbeszedésnek, illetve a károsodásnak a tényével nemcsak keletkeznek, hanem érvényesíthetővé is válnak és amelyeknél a perenkívüli felszólamlásnak nem kell a peres eljárást szükségképen megelőzni. Abból azonban, hogy a díjkedvezmény iránti igény a bejelentéssel válik létezővé, még nem következik, hogy a bejelentő fél követelése ugyanakkor le is jár, azaz: hogy a vasút a visszatérítendő összeget az igény bejelentése napján kifizetni tartoznék. A követelés lejárta nem esik szükségképen össze az igény megnyíltának időpontjával és a jelen esetben azért sem lehet szó azonnali lejáratról; mert a vasúinak joga és kötelessége a beadvány és mellékletei alapján, ezeknek és a saját birtokában lévő adatoknak egybevetésével, meggyőződést szerezni arról, hogy a fél a díjvisszatérítés összes előfeltételeinek elegei tett-e és hogy követelése összegszerűleg is helyesen fel van-e számítva; amíg tehát le nem telt az az idő, mely az okiratok tüzelés átvizsgálásához, a visszatérítendő összeg kiszámításához és folyósításához, az ezzel megbízott vasúti közegek hivatali elfoglaltságára való tekintettel rendes körülmények kötött szükséges, illetve, amíg a vasút az ügyet esetleg már a szokottnál rövidebb idő alatt el nem intézte, addig a visszatérítendő követelés esedékesnek és a vasút késedelmesnek nem tekinthető. Ezek szerint helytelenül alkalmazta a fellebbezési bíróság a KT. 282. §-át, amikor az igény bejelentésének napját egyúttal lejárati napnak tekintette és ezen az alapon ettől a naptól kezdve ítélte meg a kereseti követelés kamatait; de nem helytálló az a felfogás sem, mintha az igény bejelentése a kamatkövetelést megalapító megintésnek volna tekinthető; mert a kifejtettek szerint a követelés lejárta nemcsak az igénybejelentésről, hanem az azt időrendben követő más tényezőktől is függvén, a bejelentéssel egyidejű lejárat egyenesen ki volt zárva és így a megintés hatályai még akkor sem keletkezhettek volna, ha a megintésre irányuló szándék a beadványból meg* volna állapítható. A szóbanforgó beadvány azonban megintést, fizetési felhívást egyáltalán nem tartalmaz, hanem a felperes ebben csak közli a vonatkozó szállítmányok számát és súlyát, valamint a