Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

f 28 Hiteljogi Döntvénytár. rendezésének összes tényezőivel kell számolnia. Nem vitás a peres felek közt, hogy a maláta tömegárú, hogy az alperesnek az 1914/1915-iki üzemidényben több száz vasúti kocsirakományra szóló rendelései voltak, az ilyen természetű üzleti forgalomnál pedig kizártnak kell tekinteni azt, hogy az eladó oly mérvű állandó készletet tartson, amely összes kötéseinek fedezésére alkalmas. Az alperes tehát azzal, hogy a felperes részére lekötött árúmennyiségnek a szerződéses teljesítési időben való elkészítéséről és beraktározásáról nem gondoskodott, a KT. 342. §-ában meghatározott s erre az esetre a kifejtettek szerint nem is alkalmazható megőrzési kötelezettség ellen nem vétett s így felülvizsgálati panasz ebben a részében alaptalan. A felperes érvelése szerint szemben azzal, hogy az alperesaz ő részére már az 1915 febr. 15. napját, vagyis a maláta termelését korlátozó 639/1915. M. E. sz. rendelet hatálybaléptét megelőző időben tartozott volna szállítani, az alperes későbbi szállításra jogosult vevői csak azokban az árúkban való részesedést igényelhetnek, amelyek a felperes által rendelt mennyiségen felül voltak az alperesnél készletben vagy utóbb állíttattak elő, tehát a felperes kötésének fedezésére szükséges árú teljes egészében neki volt volna kiszolgáltatandó. Ennek az érvelésnek azonban nincs elfogadható alapja, mert a megállapított tényállás szerint a fentebb megjelölt kormányrendelet kihirdetése idején az alperesnek a felperesen kívül más, korábbi kötéseken alapuló, de le nem bonyolított szállítási kötelezettségei is voltak s így az egyenlő elbánás elvének sérelme nélkül a felperes sem tarthat jogos igényt kötésének egészben való teljesítésére olyan körülmények közt, amelyek az alperes hibáján kívül tették lehetetlenné az összes vevők teljes kielégítését. Nem alapos az eljárási szabály megsértése miatti felülvizsgálati panasza sem, mert a' fellebbezési bíróság a bizonyításösszes adatainak mérlegelése és indokolási kötelességének kimerítése mellett adta elfogadható okát annak, hogy az alperesi cég tagjainak eskü alatti kihallgatását miért mellőzte, ebben az irányban tehát eljárási szabályt nem sértett. Ami az alperesnek az 1914/1915. évi idényben vevőinek kielégítésére fordítható maláta-készlete mennyiségét illeti: a fellebbezési bíróság ezt a szakértő indokolt véleményének adatai alapján annak kiemelésével állapította meg, hogy a felperes a szakértői vélemény megdöntésére bizonyítékot nem ajánlott; eszerint a vélemény szerint pedig a Részvényserfőzde részvénytársaság és az alperes között 1914 aug. 24-én létrejött szerződés értelmében az alperes által ennek a vevőnek eladott malátából az eladónál elraktározott mennyiség az alperesnek az 1914/1915.