Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

Hiteljogi Döntvénytár. üzletévbeli 531 vaggonnyi készletélte bele van számítva s így alaptalan az a felülvizsgálati panasz is, hogy ez az alperesnél elraktározott és fentebb megjelölt vevőnek tényleg el nem szállított malátamennyiség az 531 vaggonon felüli készletként volna számításba veendő. A régi kötésekből fennmaradt 272 Va vaggonnyi árúból a Í37Va vaggon leszállítása után fennmaradó 135 yaggon mennyiségnek az aránylagos felosztásból kirekesztése iránt támasztolt felperesi igény pedig azért nem jogszerű, mert a megállapított tényállás szerint ennek a visszamaradt mennyiségnek leszállítása a szerződő telek közös megegyezésével az 1913/14. évi idényről az 1914/15. évi idényre kitolatott; erre vonatkozóan tehát az alperes szállítási kötelezettsége ebben az idényben is változatlanul hatályban maradt. A felperest az aránykulcs alapján megillető hátralék mennyisége tekintetében a fellebbezési bíróság vonatkozó indokolása szerint az az arány mérvadó, amelyben az összes vevők részére lekötött mennyiségre szétosztandó 524 vagon s az erre a szétosztásra felhasználható 181 5 vagonmennyiség áll egymással. Ennek a két tényezőnek 34-6%-os arányához képest a fellebbezési bíróságnak a számszerűség szempontjából a felperes részéről nem kifogásolt ténymegállapítása szerint a felperesnek még nyolc vaggon és 65 mm maláta járna, amiből azonban ugyanezen ténymegállapítás szerint a felperesnek az 1914 novemberben leszállított öt vaggon s az 1915 febr. 12-én és 16-án leszállított további egy-egy vaggon, összesen tehát hét vagon levonandó. Az utóbb említett két vaggonnyi mennyiségnek levonása az erre vonatkozóan a fellebbezési bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontnak kétségkívül megtelel; a többi öt vaggon levonása tekintetében azonban a felülvizsgálati panasz alapos. A fellebbezési bíróság ítélete szerint az alperes a 18. alatti levél keltének idejétől, vagyis 1915 jan. 26. napjától kezdve tartozott az aránylagos kielégítéshez alkalmazkodni, de mert ezen időpontig árúkészletének túlnyomó részét és pedig összesen 349-5 vaggont kiszolgáltatta vevőinek, a fedezetül még fennmaradó (531—349-5=) 181-5 mennyiség aránylagos kielégítésre fordítandó tekintet nélkül arra, hogy a vevők eddig mennyi árút kaptak. Ha már most a felperesnek 1914 novemberben leszállított öt vaggon maláta az aránylagos kielégítésre fordítandó mennyiség meghatározásánál számításon kívül hagyatott, úgy ezt az öt vaggon mennyiséget a felperesre eső arányrész kiszámításánál a felperes terhére levonni nem lehet, amiből önként folyik az, hogy a felperesnek az őt a fellebbezési bíróság által megállapított aránykulcs szerint megillető nyolc vagon és 65 mm malátából a fennebb megjelölt öt vaggonnak is, tehát összesen hat vaggon és 65 mm