Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

22 Hiteljogi Döntvénytár. iratában foglalt saját előadása szerint ő a felperesnek az 4913/1914. évi vágásból származó és a K) a. csatolt levele szerint nagy tömegben már az alsó raktárában volt, tehát az erdőről már le is fuvarozott száraz fát adott el, következésképen az eladott fa kitermelési és fuvarozási költségeinek emelkedéséből a teljesítés megtagadására alapot egyáltalán nem meríthet; és mert az alperes az S) a. csatolt távirata szerint hajlandó volt a felperesnek a hátralékos fát is, vaggononkint 130 K árban szállítani, amiből nyilvánvaló, hogy az alperes képes volt az A) a. szerződést teljesíteni és hogy azt csak az S) a. távirat küldésekor, 1915 május hó végén fennforgott, áremelkedés miatt tagadta meg. Az eladott árú piaci árának emelkedése pedig egymagában a teljesítést jogilag lehetetlenné nem teszi, mert a kereskedelmi forgalomban rendes körülmények között is lényeges árhullámzás lehet és az eladó épen a rendes gazdasági forgalom biztonsága érdekében teljesíteni köteles még abban az esetben is, ha az ügylet ily teljesítése reá nézve hátránnyal jár. És annál inkább áll ez a jelenlegi esetben, amikor az alperes a saját erdejéből kitermelt fát adott el a felperesnek, amikor tehát neki az árút máshonnan beszerezni nem kell és így tényleges kárt nem szenved, hanem az ügylet teljesítése által csak kisebb hasznot ér el, mint ha az árút piaci áron másnak eladná. Az ilyen esetben tehát épen-az ütköznék a méltányosság követelményeibe, ha a vevő az ügylet teljesítése esetében elérhető nyereségtől megfosztatnék és a haszon a szerződésszegő eladó kezén hagyatnék. Az a körülmény, hogy az ár a teljesítési határidő lejártától mostanáig nagy mérvben emelkedett és így a teljesítés most terhesnek mutatkozik, a felperes hátrányára nem szolgálhat, hanem az alperes hibájának, nevezetesen szerződésellenes magatartásának és annak a következménye, hogy ugyanő alaptalan védekezésével és bizonyítékokra alaptalanul történt hivatkozásával a per befejezését késleltette, következésképen a fennforgó esetben arról sem lehet szó, hogy az árnak a teljesítési határidő lejártától mostanáig beállott nagymérvű emelkedésében rejlő körülmény a szerződésszerű teljesítést az alperes hibáján kívül tenné terhessé. Az alperes tehát teljesíteni köteles. Ezekből folyóan a felperes keresete a KT. 353. §-a értelmében jogos alappal bírván, a fellebbezési bíróság döntése a most felhívott 353. §-ban foglalt anyagi jogszabályba ütközik, amiért is ítéletét meg kellett változtatni és a leszállított kereseti kérelemhez képest" a rendelkező rész értelmében kellett határozni. A teljesítési határidőt a kir. Kúria az alperesnek kérelmére a szállí-