Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

2 fíiteljogi Döntvénytár. Ezek szerint a felperes panasza anyagi jogszabálysértésen alapszik, mert azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság az egyesség jogi tartalmát helytelenül értelmezte. Ez a panasz nem alapos. A felperes nem támadta meg az elsőbírósági ítéletből elfogadott azt a fellebbezési bírósági ténymegállapítást, hogy a kereseti válló azok közül való, amelyeknek az egyesség alapján kifizetését a felperes elvállalta. E tényállás mellett helyesen értelmezte a fellebbezési bíróság az egyességet olykép, hogy a felperes a váltókötelezettségeknek saját fizetésébe való vállalásával a másodrendű alperest a fizetés alól teljesen mentesíteni kívánta, mert a váltóbeli fizetési kötelezettségnek olyan kötelezettel szemben való átvállalása, aki a váltónak nemcsak a cége, hanem a saját nevével való aláírása útján is vállalt kötelezettséget, ellenkező kikötés hiányában a váltón levő összes aláírásaiból eredő kötelezettségére kiterjed, amiből okszerűen folyik az, hogy a másodrendű alperes által a kereseti váltón saját nevében vállalt kötelezettség is elenyészett, azt tehát a felperes a fentebb megjelölt egyességgel szemben többé nem érvényesítheti. Az egyesség meg nem tartására alapított felülvizsgálati panasz is elvetendő volt, mert a felperes nem támadta meg az elsőbírósági ítéletből elfogadott azt a fellebbezési bírósági ténymegállapítást, hogy másodrendű alperesnek a cégből való kilépését maga a felperesi cég kívánta, s így kétségtelen, hogy a másodrendű alperes nem az egyesség megszegésével, hanem a felperes beleegyezésével lépett ki a cégből. Ez a kilépés tehát nem vonhatja maga után az egyesség folytán megszűnt váltói kötelezettség feléledését, mivel e tekintetben közös megegyezés hiányában a korábbi megállapodás hatályos maradt. Mindezek alapján a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. = A váltónak az elfogadóval kötött egyesség útján rendezése a többi váltókötelezett obiigóját, is megszünteti; Dtár IV. f. II. 191. I., Kúria 78/1901., Magyar Dtár II. 2ö5.; kivéve, ha az a megegyezéskor fenntartatott. Hitelj. Dtár VI. 135. ; ellenben valamennyi váltókötelezettel szemben csak akkor szűnik meg a váltókötelezettség, ha oly újításszerű rendezés jön létre, melynél fogva átváltó célját érte. Hitelj. Dtár VI. 73., VII. 34.. 177. — A váltó elfogadójának a vele kötött egyesség folytán elengedett hányadot a váltóhitelező a váltó kibocsátójától és forgatójától sem követelheti, még pedig akkor *em, ha a kibocsátó és forgató az elfogadó cég tagjai és saját személyükben vállalták kibocsátói, illetve forgatói minőségben a váltókötelezettséget. Hitelj. Dtár X. 8.