Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)
44 Hileljogi Döntvénytár. nek a KT. 398. és 424. § aira, a berni egyezmény (1892 : XXV. tc.) 30. czikkére és a Pp. 272. §-ára alapított az az érvelése, hogy mindaddig, míg alperes ennek a lisztküldeménynek az ellenség által történt megsemmisítését vagy zsákmányképen elvitelét, vagyis annak ezen erőhatalom következtében elveszését (megsemmisülését) be nem bizonyítja, az árúnak a címzett részéről tényleg megtörtént átvétele és ennek ellenében az utánvételi összegnek az alperes állomási pénztárába történt befizetése valónak tartandó. Ugyanezért ugyanabból & szempontból felperes hivatkozása a vasúti üzletszabályzat 82. §-ára sem helytálló, amely a fuvarozott árú elveszése esetében a tényállásnak a vasút részéről való kiderítését és jegyzőkönyv felvételével való megállapítását rendeli. Ez az álláspont természetesen nem változtat alperesnek a keresettel szemben esetleg arra fektethető ellenbizonyítási jogán,, hogy a lisztárú még az ő bírlalásából az említett erőhatalom következtében elveszett (megsemmisült). Alaposnak találta azonban a kir. Kúria felperesnek azt a panaszát, hogy az ítéleti tényállás megállapításánál jogszabálysértéssel mellőzte a fellebbezési bíróság az általa a fellebbezési eljárás során lényegileg annak bizonyítására felhívott S. 1., M. M., W. S. és R. N. tanúk kihallgatását, miszerint az árú öt-hat nappal az ellenséges orosz betörés előtt a címzett részéről alperestől ennek mezőlaborczi állomásán kiváltatott és az utánvételi összeg ugyanakkor az alperes állomási pénztárába tényleg befolyt. Téves ugyanis a fellebbezési bíróságnak a vasúti üzletszabályzat 72. és 76. §-aira, nevezetesen a 76. §-nak 1. és 10. bekezdésére, úgyszintén 61. § ának 3. és 6. bekezdéseire és ítéletének egyéb vonatkozó indokaira fektetett az az álláspontja, hogy annak a bizonyítékául, miszerint az árú az alperes által a címzettnek ki lett szolgáltatva és az utánvéti összeg alperes pénztárába befolyt, egyedül a fuvarlevél, vagy a fellebbezési bíróság: által megjelölt tartalmú bizonyító eszközök szolgálhatnak, mivel a szóbanlevő döntő körülmény tekintetében az üzletszabályzat határozmányain és a Pp. rendelkezéseire a bizonyító eszközöknek ilyen kizárólagossága, illetve korlátozása törvényszerűen nem alapítható. De — különösen a fennforgó körülmények közölt — nem felel meg a felperes részéről felajánlott fenti tanú bizonyítás mellőzésére a fellebbezési bíróság ítéletében felhozott indokolás a Pp. 270. sj-ában előírt tüzetes indokolás követelményének sem, mert felperes az általa felhívott tanúk közül K. N. államvasúii péiiziárnokkal épen a-/t ajánlkozott bizonyítani, hogy az utánvételi összeg a címzett részéről, annak kezéhez fizettetett be alperes részére.