Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

8 Hiteljogi Döntvénytár. ügyletből annak sikeres megtámadása esetén jogokat nem érvényesíthet. (Kúria 1916 nov. 15. P. V. 3719/1916. sz. a.) A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgáiali kérelme következtében a kir. tábla ítéletét feloldja s utasítja a kir. táblát, hogy az ügyet az alábbiaknak megfelelően újra tárgyalja s a tényállásnak szabályszerű megállapítása mellett hozzon a per tárgyafelett újabb határozatot. Indokok: Alperes a felülvizsgálati kérelmet elsősorban arraalapítja, hogy a tellebbezési bíróság nemcsak tévesen értelmezte., hanem helytelenül is alkalmazta a budapesti árú- és értéktőzsde árúüzleti szokásainak az általános határozataiban foglalt 22. és25. §-okat, mert felperes nem kereskedővel, hanem járatlan nővel kötött ügyletet, mert továbbá alperes azzal a határozott kir kötéssel adta el kölesét a felperesnek, hogy neki a pénzre haladéktalanul szüksége van, mert végül alperes úgy ment bele az? ügyletbe, hogy felperes annak a lebonyolítását 8 napon belül,, de legkésőbb a kötés napját követő hét folyamán feltétlenül kötelezte. Alperes ezeket a tényállításokat a 3. sorsz. alatt levő előkészítő iratában is megtette s ezeket az 5. sorsz. alatt csatolt tárgyalási jegyzőkönyv szerint a pernek az elsőfokú bíróságnál tárgyalása alkalmával élőszóval előadta. Ezek a tényállítások tehát annyiban, amennyiben az ügy eldöntésére valóságuk esetén befolyással lehetnek, a Pp. 534. §-a értelmében, habár alperes a felülvizsgálati kérelemben nem jelenti ki a kellő határozottsággal azt, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállást megtámadja, a felülvizsgálati eljárás során figyelembe veendők. A budapesti árú- és értéktőzsdének árúüzleti szokásai terjedelmüknél, bonyolultságuknál s azoknak az ügyleteknek a természeténél fogva, amelyekre azok a szokások az 1. §. szerint1 kiterjednek, olyanok és oly nagyfokú kereskedelmi szakértelmet, gondos körültekintést igényelnek, hogy maga a tőzsdetanács szükségesnek látta 1895. évi február hó 20-án annak a kijelentését, mikép a tőzsdebíróság elé vitt perekben a tőzsdebíróság; figyelme oly körülményekre is kiterjed, amelyekből alapos következtetés vonható arra, hogy az ügyletekben tájékozatlan személyek rászedése vagy kizsákmányolása céloztatott és amennyiben a tőzsdebíróság arra a meggyőződésre jut, hogy ily körülmények forognak fenn, és az ezek alapján támasztott igényt meg. nem ítéli.