Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

294 Hiteljogi Döntvénytár. Ezen az alapon pedig kétségtelenül helyes az az értelmezés, hogy a felek a társasági szerződést csak a 7. pontban meghatározott időtartamra kívánták hatályban tartani és így a 9. pontnak az a kitétele: «ha a társaság tartama alatt bármely cégtag: elhaláloznék, úgy az életben maradt cégtagok a társaságot az eddigi cég alatt saját számlájukra folytathatják», csupán azt jelenti, hogy az életben maradt tagok a társaságot csak a 7. pontban megbatározott időtartamnak még hátralékos része alatt folytathatják az eddigi cég alatt, bár csupán a saját számlájukra, mert hiszen a megújítás az egyik cégtag halálával ki van zárva, valamint az is, hogy az életben maradt tagok az elhunyt tag örököseivél maradjanak továbbra is társas viszonyban. Viszont a meghatározott időtartamra alakult társaság az egyik cégtag elhalálozásával a törvény erejénél fogva nem állhat tenn tovább mint bizonytalan tartamú társaság s ha a 9. pontban foglaltak folytán nem is tartozik nyomban feloszolni, fennállása továbbra csak a társasági szerződés rendelkezései szerint lehet s van biztosítva. Mivel pedig a fellebbezési bíróság meg nem támadott ítéleti tényállása szerint a szerződéses időtartam már a keresetindítás előtt lejárt; ennélfogva a fellebbezési bíróság jogi döntése a törvénynek és a társasági szerződésnek megfelelő. Mindezek alapján az alperesek felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. = A közkereseti társaságnál a törvényben felsorolt feloszlási okok nem oly kényszerítő természetűek, hogy azoknak bekövetkezése esetére a társaságnak okvetlenül fel kellene oszolnia. A felszámolás sem képez hivatalos eljárást, mely a tagok akarata ellenére is alkalmazható volna. A törvény nem írja elő feltétlenül kötelező módon, úgy hogy az egyáltalában nem volna mellőzhető, és mi sem gátolja a tagokat, vagy jogutódjaikat abban, hogy felszámolás helyett a lebonyolításnak más módját válasszák. Kúria 1384/19U3. Dárday—Túry IV. B„ 83 I. — V. ö. Hiteljogi Dtár III. 158., V. 82. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 150. Az a körülmény, hogy az alperes az üzletének cégtábláján a bejegyzett cégétől eltérő szövegű olyan feliratot használ, amely a felperes bejegyzett cégének szövegével való hasonlóságánál fogva az ezzel az utóbbi céggel való összetévesztésre nyilvánvalóan alkalmas, jogszerű alapul szolgál az alperest terhelő cég bitorlás fennforgásának megállapítására.