Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)
98 Hiteljogi Döntvénytár. árú megsemmisülésére vonatkozó adatai tekintetében a felek közt eltérés nincs, a keresetben pedig az eísőbírósági ítéletben foglalt tényállás szerint felperes azt adta elő, hogy az árú a máv. lipótvárosi pályaudvarán valószínűleg mozdony szikrájától gyuladt ki és égett el. A mindennapi élet tapasztalata szerint a magasfokú szesz rendkívül gyúlékony, a gyúlékony árúnak nyitott vasúti kocsiban való szállítása pedig tűzveszélyes. A mindenkitől és annyival inkább a kereskedőtől elvárható köteles gondosság tehát azt hozza magával, hogy a feladó, ha magasfokú szeszt nyitott kocsiban vasúton küld, megtegye mindazt az intézkedést, amely a vasúti fuvarozással kapcsolatos tűzveszély elhárítására vagy legalább lehető csökkentésére szükséges. Ezek közé az intézkedések közé tartozik az a szokásos eljárás, hogy az eladó a nyitott vasúti kocsira feladott árút ponyvával letakartatja. Ennek a gondosságnak az elmulasztásából előállott kár megtérítésére vonalkozó kötelezettségét nem szünteti meg az a körülmény, hogy felperes mint vevő az eladónak azt az utasítást adta, mikép ez vasúton haladéktalanul, sürgősen küldje az árút. Az 1875 : XXXVII. tc. 343. és 344. §-a nem menti fel az eladót a mindenkitől, tehát a kereskedőtől fokozottabb mértékben elvárható gondosság alól; a gondosságnak ez a foka még akkor is kötelező, ha a vevő az átküldés módja iránt rendelkezett és erre nézve különös utasítást adotl. A törvény most idézett helye az eladót a gondosságnak ez alól az átlagos foka alól nemcsak hogy fel nem menti, hanem kiterjeszti az eladónak a felelősségét annyiban, hogy az -eladót a kellő gondosság kifejtése esetén is felelőssé teszi azért a kárért, amely annak a következtében állolt elő, mert az eladó a vevőnek az árú átküldésére vonatkozó különös utasításától sürgős ok nélkül eltért. A mindenkitől, tehát a kereskedőtől fokozott mértékben elvárható köteles gondosság elmulasztását nem menti és az ebből eredő kártérítési kötelezettség alól nem mentené fel az alperest az sem. ha a fellebbezési bíróság tényként állapította volna meg azt, hogy alperes az árú átküldése idejében ponyvát nem kaphatóit; ebben az esetben ugyanis a mindenkitől, annyival inkább a kereskedőtől elvárható gondosság azt hozta volna magával, hogy erről a körülményről alperes értesítse a vevőt s felperesnek, mint vevőnek a rendelkezését ebben az irányban várja be. Alapos ezek szerint felperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság az ítéletében megállapított tényekből helytelenül vonta le azt a következtetést, mikép alperes nem sértette meg a köteles gondosságot azzal,