Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

60 Hileljogi Döntvénytár. a kérdéses időbeli lóhereárra határozottan nem emlékszik s csak, ((körülbelül)) kifejezéssel jelöli meg 1914 okt. havát, melyben a lóhere ára ((körülbelül)) 120—125 K volt. Minthogy léhát az előbb nevezett tanúk vallomása szerint is 1914 okt. havának végén felemelkedett a lóhere ára, a kihallgatott tanúk vallomásai között . eltérés, ellentmondás nincsen s így az előbb nevezett tanúk vallomása alapján kétségtelenül megállapítható, hogy alperes kárt nem okozott s felperes kárt nem szenvedett. (1915 nov. 23. P. II. 1212/915. sz. a.) A kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A periratokhoz csatolt táviratokkal, illetőleg hiteles távirati másolatokkal és az azok kézbesítésére vonatkozó vényekkel, valamint a 14. és 16. sorszám alatt levő postai hivatalos értesítésekkel bizonyított tényállás szerint az alperes a dési postaés távirdahivatalnál 1914 okt. 13-án d. u. 2 óra 35 perckor a Bethlenben, tehát az ottani posta- és távirdahivatal székhelyén lakó felperes címére feladott, illetőleg továbbított és & B) alatti távirat tartalma szerint a bethleni posta- és távirdahivatalhoz már d. u. 2 óra 40 perckor érkezett ((fizetett válaszú)) távirattal 55 mm lóheremagot ajánlott a felperesnek megvételre és Désre «poste restante» sürgönyválaszt kért. Az ezt az alperesi ajánlatot elíogadó felperesi sürgönyválasz a dési posta- és távirdahivatalhoz az említeti napon d. u.. 6 óra 16 perckor kézbesíttetetf, aki azonban a lóheremagot időközben, d. u. 6 órakor másnak már eladta volt, amiről a felperest d. u. 6 óra 30 perckor továbbított távirattal értesítette is. A dési posta- és távirdahivatal tőnökének 14. sorszám alatt lévő hivatalos értesítése szerint Dés és Bethlen között a fizetett válaszú távirat, rendes körülmények között 1 óra alatt végleges elintézést nyerhet, vagyis a válaszadásra, ha a címzett azonnal válaszol, rendes körülmények közölt a választ kérő sürgöny feladásától számított egyórai idő szükséges. Ezekből nyilvánvaló, hogy a felperesnek lentebb említett válaszsürgönye, amely az alperes ajánlati sürgönyének feladásától számítva, csak háromórai időtartamot is jóval meghaladó idő eltelte után érkezett, a válaszadásra rendes körülményekhez képest szükséges idő elmulta után jött a dési posta- és távirdahivatalhoz még akkor is, ha elfogadható volna a felperesnek az az érvelése, hogy az ilyen ajánlatnak el- vagy el nem fogadása megfontolást igényel, hogy tehát az erre szükséges gondolkodási idő szintén a válaszadáshoz szükséges időhöz tartozik és ahhoz, hozzászámítandó, mert ebben az esetben is a kérdéses felperesi válasznak a kikötött távirati úton való megadására, illetőleg a dési posta- és távirdahivatalba érkezhetésére rendes körűimé-