Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

Hiteljogi Döntvénytár. 59 5 óra 45 perckor, vagyis csak 1 óra 45 perc múlva adta fel a távírda hivatalban. Amennyiben tehát felperes a KT. 314. és 315. fainak szigorú rendelkezései értelmében alperesnek hosszabb tanulmányozást és megfontolást nem igénylő ajánlatára elfogadási nyilatkozatát a távirat feladása útján késedelem nélkül azonnal megtette volna, kétségtelen, hogy elfogadási nyilatkozata kellő időben, még 6 óra előtt, vagyis az eladás megtörténte előtt érkezett volna meg. Alperesnek arra vonatkozó jóhiszemű feltevését, hogy felperes ajánlatát nem fogadja el s hogy emiatt nem érkezett meg 6 óra előtt távirati válasza, kétségtelenül igazolja az a körülmény, hogy alperes lóheréjét M. H. tanú vallomása szerint mm-ként csak 101 K-ért, tehát a felperesnek tett ajánlatnál 1 K-val olcsóbban adta el. Az alperes jóhiszemű eljárását igazolja továbbá az a körülmény is, hogy az eladás megtörténtéről felperest elfogadási nyilatkozatának megérkezése után nyomban, 6 óra 30 perckor táviratilag értesítette. Figyelembevéve még azt is, hogy felperes maga sem állítja, hogy a lóherének alperes által részére történt eladása ellen, az eladásról való távirati értesítés után azonnal, az ezt követő pár napon belül, vagyis akkor, amikor a lóhere ára még nem emelkedett fel, tiltakozott volna s hogy az ügylethez való ragaszkodásáról alperest értesítette volna: a kir. törvényszék megállapítja azt, hogy felperes keresete jogalappal nem bír, minélfogva őt keresetével elutasítani s mint pervesztest a perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. De elutasítandó lenne felperes keresetével az esetben is, ha keresete jogalappal bírna, mert a kihallgatott tanúk vallomásából megállapíthatóan a lóhere ára a teljesítés idejében és helyén, vagyis Désen nem volt magasabb az ajánlati árnál s így abban az időben felperes azáltal, hogy alperes elállott a szerződés teljesítésétől, kárt nem szenvedett. Kétségtelenül megállapítható ez G. H., T. L., H. D., M. H. és W. S. tanúk vallomásából, kik egybehangzóan vallották, hogy 1914 okt. havának közepén, a kérdéses eladás idejében Désen a lóhere ára mm-ként 100 — 105 K között váltakozott s hogy annak ára a felperes állal állított összegre csak október végén emelkedett fel. De nem lát a kir. törvényszék ellentétet a nevezett tanúk és H. A., H. S. tanúk vallomása között sem, mert utóbb nevezettek azon időpontot, melyben a lóhere ára 120—160 K volt, közelebbről nem jelölik meg. így rh A. csak arra emlékszik, hogy 1914. év őszén Désen és vidékén lóherét 124—160 K-ért vásárolt, de a napra nem emlékszik. Nem határozza meg közelebbről s csak 1914. év őszére jelzi azon időpontot is, melyben felperestől 125 K-ért vett lóherét. Hasonlóan vallott H. S. is, ki