Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár. felperes azt vitatta, hogy alperes a szerződés érvényét most már meg nem támadhatja, mert a biztosítási feltételek szerint a szerződés érvénye a kötvény kiállításától számított két év eltelte után meg nem támadható; már pedig a kötvény kiállításától 1909 ápr. 5-től az ellenirat beiktatásáig a két év már letelt és a biztosított haláláig lejárt díjrészletek befizettettek. Alperes ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a kötvény záradéka szerint a megtámadhatóságnak ideje 1909 jún. 12-től számítandó, s így a biztosítási szerződés érvényességét megtámadni jogosítva van, mert a biztosított 1911 ápr. 25-én, tehát ezen időponttól számított két éven belül halt meg; már pedig alperes szerint a biztosítási feltételeknek az a rendelkezése, hogy a szerződés érvénye két éven túl meg nem támadható, feltételezi azt, hogy biztosított azideig, míg a két évi határidő le nem telik, életben is maradjon. A kir. törvényszék tekintettel arra, hogy a biztosítási feltételek szerint, a díjfizetés elmulasztásának esetén kívül, két év letelte után a szerződés meg nem támadható, alperesnek azon érvelését, hogy a biztosítottnak ezideig, míg a két év lejár, életben kellett volna lennie, elfogadhatónak nem találta annál kevésbbé, mert nincs oly adat, melyből megállapítható volna, hogy a biztosított és alperes a szerződés megkötésekor, vagy ezt követőleg a biztosítási feltételek rendelkezéseit ily módon értelmezték volna. A kötvény megtámadhatatlanságát megállapító két év kezdetét a kötvényfeltételek «Unanfechtbarkeit» című rendelkezése alapján, a kötvény kiállítása napjában állapította meg. Minthogy pedig a KT. 475. §-a szerint a szerződés érvénye csak kereset vagy kiíogás alakjában támadható meg; minthogy alperes a szerződés érvényét a kötvénykiállításától (1909 júl. 26.) számított két éven belül sem támadta meg, amennyiben elleniratát csak 1911 nov. 21-én iktatta be, s minthogy nem is állítja, hogy a kötvény megtámadhatásában, — amit a KT. 475. §-a szerint a biztosított elhalta után is 1914 jún. 12-ig megtehetett volna, valami ok miatt gátolva volt, — a biztosítási feltételek szerint a kötvény megtámadhatlanná vált s így alperesnek a KT. 474. §-ra alapított támadása sikerre nem vezethet. Ennélfogva alperesi marasztalni kellett. (1913 máj. 20. 52,331/913. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az A) a. kötvényben írt kikötéssel alperes a KT. 472. §-a értelmében joghatályos ügyleti feltételként lemondott arról, hogy a biztosítási szerződés érvényét a kötvény kiállítása napjától számított két év elteltével megtámadhassa.