Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár. A7 A kir. tábla az elsőbíróság felfogásától eltérően arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a joglemondásnak kikötött feltétele az volt, hogy a kötvény kiállítási napjától fogva a biztosítási szerződés két évig érvényben álljon fenn. Amennyiben tehát a biztosítási szerződés a biztosítottnak a két év eltelte előtt bekövetkezett halála folytán vagy más okból előbb elvesztette volna hatályát, úgy a kikötött feltétel be nem következése alapján alperesnek feltételes joglemondása sem válhatott volna joghatályossá ; amely esetben tehát alperes a KT. 474. és 506. §-ain alapuló megtámadási joga gyakorlásában korlátozva nem lett volna. Ebből a nézőpontból pedig figyelemmel a biztosítási szerződésnek a biztosított halálával bekövetkezett hatályvesztésére (KT. 505. §. 2. p.), a jelen perben nem az a döntő körülmény, hogy alperes elleniratát és abban a KT. 474. §-ára alapított megtámadási jogát mikor terjesztette elő, hanem hogy mely nap veendő a kötvény kiállítása napjául és ettől számítva a biztosítási szerződés két évig érvényben állott-e, vagyis a biztosított haláláig már eltelt-e a megtámadhatatlanság bekövetkezését megelőző az a két évi határidő, melyen belül az ügylet megtámadhatósága nem esett korlátozás alá? A kir. tábla az elsőbíróságnak ama téves megállapításától eltérően, hogy az A) a. kiállításának napjául 1909 júl. 26. volna tekintendő, azt fogadta el, hogy a felek megállapodása értelmében a megtámadhatlanságot megelőző két év kezdő napjául 1909 ápr. 5-ikét kell tekinteni. Való ugyan, hogy a biztosított a 2. V. a. ajánlatot csak 1909 jún. 12-én állította ki és orvosi megvizsgáltatása jún. 19-én történt, ebből nyilvánvaló, hogy a kötvény tényleg nem ápr. 5-én, hanem az ajánlat elfogadása után, annak kiállítását is követő időben, később lett kiállítva. Azonban a megtámadhatlanság nézőpontjából nem az az irányadó, hogy a kötvény tényleg mikor lett kiállítva, hanem hogy a felek szerződési akaratuk értelmében mely napot kívánták a biztosítás kezdőnapjául s egyúttal annak a határidőnek is kezdetéül tekinteni, amelytől a megtámadhatlanságot megelőző két évi határidő is számítandó. Valamint ugyanis a felek a KT. 472. §-án alapuló szerződési szabadságuk keretében a kötvény tényleges kiállítása napját követő kezdőhatárnapban is jogérvényesen megállapodhattak volna, úgy annak sem volt törvényes akadálya, hogy a biztosítási kötvénynek a felek megegyezésén alapuló antedatálásával kapcsolatban telek a biztosítás kezdőidőpontját az ahhoz fűzött joghatályokra is kiterjedően a kötvény tényleges kiállítását megelőző napban is meghatározhassák úgy, amint ez meg is történt abból a célból, hogy a biztosítás a biztosított