Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)
ffüeljogi Döntvénytár. 39 nyomán beszúrt óvás elengedése alperest, akinek váltónyilatkozatához azt utóbb D. L. illesztette, szintén csak akkor kötelezheti, ha felperes igazolja, hogy D. L.-nak arra íz alperestől megbízása volt, vagy annak előzetes megadását alperes utólagos jóváhagyással pótolta. A megbízást tagadó alperes eskübizonyítást kívánt, azt tehát a vállóeljárás 26. §. 2. bekezdése szerint alkalmazva, e részben a vitás kérdést az alperesnek ítélt eskütől függőleg kellett eldönteni stb. (1915 febr. 1. 3577/914. P.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. indokok: Az alperesnek a váltó előügyletével és a részvények átadásával kapcsolatos kifogásait a másodbíróság alaptalanoknak mondta ki. Minthogy az alperes nem támadta meg a másodbíióság ítéletét, és így jogerőssé vált a másodbíróság ítéletének az a kimondása, hogy ezek a kifogások alaptalanok, ennélfogva a kir. Kúriának csak a bemutatás és óvás hiányára alapított alperesi kifogást kellett elbírálnia. Ebben a kérdésben a kir. Kúria a másodbíróság ítéletének vonatkozó indokai alapján szintén bizonyítottnak találta, hogy az «óvás nélkül)) szókat D. L. írta utólag az alperes aláírása fölé a váltóra. Az alperes tagadásával szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy D. L. meg volt hatalmazva az említett szavak odaírására, mert ezen a meghatalmazáson alapulna a felperesnek az a joga, hogy a váltó bemutatása és óvatoltatása nélkül követelést támasszon az alperessel szemben. Alaptalan a felptrésnek az a fellebbezési álláspontja, hogy D. L. meghatalmazotti minősége abból következnék, hogy ő az alapügyletnél az alpei essél együtt járt el, vagy abból, hogy ő cégtársa volt az alperesnek a D. és K. cégben, mert egyik körülményből sem következik, hogy D. L. az óvás elengedésére vonatkozó nyilatkozat tételére meg volt bízva. A felperes pedig D. L. megbízotti minőségét egyébként nemcsak hogy nem bizonyította, hanem az alperes részéről a viszonválaszban idevonatkozóan visszakínálható főeskűként kínált, de tulajdonkép a ptrs. 172. és 235. §-ai alá eső eskü megítélésébe bele sem egyezett. Azonban minthogy a másodbíróság ebben a kérdésben az alperesnek esküt ítélt, és az alperes a másodbíróság ítéletét nem támadta meg, ennélfogva és a másodbíróság ítéletének ezekkel nem ellenkező egyéb indokai alapján a másodbíróság ítéletét helyben kellett hagyni. = A váltó szövegében foglalt óváselengedési nyilatkozat csak az azt elengedő irányában bír hatállyal. Kúria 669/1897. Polg. Törvk. XXXIV. 70., Dár-