Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1916 jún. 8. Rp. IV. 587/915. sz. a.) A kir. Kúria: Mindkét alsóbíróság ítéletének az alpereseket marasztaló fellebbezett részét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kir. törvényszék ítéletében kimondotta, hogy a felperes a váltó megszerzésekor a váltóügylet körülményeiről tudomással bírván, az alperesek ellene is érvényesíthetik mindazokat a kifogásokat, amelyek őket az alapügyletből tolyóan ff. Istvánnal szemben megilletik. A felperes az elsőbíróság ítéletének eme határozati kijelentés jellegével bíró indokolása ellen nem fellebbezvén, ez a kérdés jogerősen eldonlöttnek tekintendő és ekként az alperesek kifogása érdemi elbírálás alá veendő volt, Az ebben a perben kihallgatott S. E., Sz. I., B. V. és N. I. tanúknak egybevetett és egymást kiegészítő vallomásából kitűnik, hogy N. I., a felperes váltóbeli előzője az alperesek felhívása nélkül önként ajánlkozott közvetítőnek és hogy ö ajánlotta az alpereseknek vevőkül G. J-t és nejét azzal, hogy ezeknek nagyobb vagyoni értéket képviselő szőllőjük van és 100.000 K készpénzzel rendelkeznek. Ugyanezeknek a tanúknak a vallomásából megállapítható az is, hogy a N: I. közbenjárásának az alperesek által való elíogadása tekintetében az volt a lényeges feltétele, hogy a vevők fizetőképes egyének. Az ezen perbeli alperesek által G. .1. és neje ellen az adásvevési szerződés leibontása iránt a s—i kir. járásbíróság előtt az 1913 Sp. í. 412. sz. sommás perben hozott, hiteles kiadmányban a jelen perben felvett tanúvallomási jegyzőkönyvhöz 5 V. a. mellékelt ítélet és illetve a beszerzett periratokból kitűnik ugyan, hogy a pécsi kir. tábla mint felülvizsgálati bíróság az alpereseket az adásvevési szerződés felbontása iránti keresetükkel elutasította, ámde a fellebbezési bíróságnak ugyanabban az ítéletében tényként megvan állapítva az is, hogy az ingatlan vevői elvállalt kötelezettségüknek annyiban nem tettek eleget, hogy a B. A. takarékpénztár követelésére 45,000 K-t nem törlesztetlek és valótlan G. J. vevőnek amaz állítása is, hogy örökséggel és nagy takarékbetéttel rendelkezik. Minthogy pedig N. I. a fenti tanúvallomásokból megállapíthatóan a ve\őket fizetőképes egyéneknek állította és azok fizetőképessége az alperesek és a vevők között létrejött jogügylet lényeges kikötése volt. minthogy az alperesek N I. rábeszélésére ennek önkéntes ajánlkozása folytán bocsátkoztak az adásvevési szerződés megkötésébe, nyilvánvaló, hogy N. I., habár rosszhiszeműsége meg nem állapítható, valótlan adatok előterjesztésével bírta rá az alpereseket az ügylet megkötésére és nyilvánvaló