Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljoyi Döntvénytár. 101 A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelemnek annyiban, amennyiben a felperes keresetével a másodrendű alperes B. B. L. fiai céggel szemben az 1914. évi aug. hó 15. napjától az 1915. évi febr. hó 16. napjáig terjedő időre követelt kamatra vonatkozóan elutasíttatott, helyt ad s a fellebbezési bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával s az 1915. évi febr. 5-én P. 1369. sz. alatt kibocsátott fizetési meghagyás hatályának vonatkozó részében fenntartásával kötelezi a másodrendű alperest arra is, hogy a felperesnek 37,110 K tőke után az 1914. évi aug. hó 15. napjától az 1915. évi febr. hó 16. napjáig terjedő időre számított 6°o kamatát három nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizesse. Egyebekben a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. indokok: A moratórium tárgyában kibocsátott rendeletekben nincs olyan intézkedés, amely ezeknek hatályát a 6045/1914. sz. alatt kibocsátott második moratóriumi rendeletnek 1914. évi aug. hó 15-én történt hatálybalépése előtt lejárt váltókra is kiterjesztené, az ilyen váltókon alapuló követelések érvényesíthetésére tehát a moratóriumi rendeletek visszaható erővel nem bírnak. Ebből okszerűen folyik az, hogy a kereset alapjául szolgáló s az 1914. évi július hó 12., illetve 18. napján, tehát a második moratóriumi rendelet hatálybaléptét megelőzően lejárt váltók alapján a kibocsátó és forgató ellen érvényesíthető visszkereseti jog fenntartása tekintetében a lejárat idejében fennállott anyagjogi szabályok, vagyis a váltótörvény 41. §-ában foglalt rendelkezések irányadók. A most említett jogszabályok értelmében a visszkereseti jog fenntartásának feltétele az, hogy a váltó fizetés vésett bemutattassék s a fizetés nem teljesítése — az óvás eleDgedésének esetén kívül — kellő időben felvett óvással igazolíassék. Minthogy azonban a tellebbezési bíróság ítéletének meg nem támadott ténymegállapítása szerint a kereseti váltók fizetés végett be nem mutattattak s a fizetés nem teljesítése dacára az óvás fel nem vétetett, minthogy továbbá a felperes nem is kért arra vonatkozó ténymegállapítást, hogy az óvás felvétele elengediételt volna, kétségtelen, hogy a visszkereseti jog fenntartásának a törvényben , meghatározott feltételei fenn nem forognak, a fellebbezési bíróság tehát a felperest az első- és harmadrendű alperesekkel, mint kibocsátóval és forgatóval szemben a váltói jogszabályok helyes alkalmazásával utasította el s így az ebben az irányban előterjesztett felülvizsgálati panasza alaptalan. De nincs jogszabálysértés a fellebbezési bíróságnak abban a döntésében sem, hogy a felperest a másodrendű alperesként perbevont elfogadóval szemben az 1914. évi július hó 12., illetve 18. napjától, vagyis a kereseti váltók lejáratától 1914. évi aug.