Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hilcljogi Döntvénytár. 97 könyvre a D) alatti másolatban csatolt alapszabályi határozmányok rá vannak vezetve. Ezek 47 és 53 §-ai kimondják, hogy a fizetések «csak a betéti könyvecske előmutatása mellett történnek)) és hogy «a könyvecske birtokosa vagy előmutatója személye ugyanazonosságának igazolása nélkül jogszerű birtokosnak tekintetik)). Eme határozmányok értelmében a betét a betétkönyv eló'mutatójának lévén kifizetendő, a betétkönyv előmufatóra szóló papir tekintete alá tartozik. A 2 •/. alatti levélben a felperes értesítette az alperest, hogy a betétkönyv a felperesnél van és hogy a felperes a betétet felmondja. Ebben a levélben a felperes a szám szerint helyesen megjelölt betétkönyvet tévesen, mint özv. B. M.-né nevére kiállítottat jelölte ugyan meg, de ez a téves megjelölés nem döntó', mert az alperesnek a 2 •/. alatti levélre adott C) alatt csatolt válaszából kitűnik, hogy az alperes tudta, hogy a felmondás melyik betétre vonatkozott. A C) alatti levélben az alperes kijelentette, hogy a betétet azért nem adja ki a felperesnek, mert az B. M. hagyatékához tartozik és a hagyaték nincs letárgyalva és emiatt a betét bírói végzés nélkül nem adható ki. Ez az álláspont jogtalan volt, mert a kérdéses betétkönyv előmutatóra szóló papir tekintete alá esvén, ebből következik, hogy a betétkönyv felmutatója a betét kifizetését már a betétkönyv felmutatása alapján, a szerzés jogszerűségének igazolása nélkül joggal követelhette. Ugyanebből következik, hogy nem tagadhatta meg joggal az alperes a betét kifizetését azon az alapon sem, hogy valaki a betéti könyvre is vonatkozó örökösödési pert telt folyamatba és pedig annyival kevésbbé. mert a D) alatti alapszabályi határozmányok 53., 55. és 56. §-ai a betétkönyvre vezetett fentartás esetén kivül csak a betétkönyv elveszése esetére tesznek a kifizetés kötelezettsége alól kivételt. A felperes a 2 •/. alatti levélben kijelentett felmondás kapcsán nem mutatta be az alperesnek a betétkönyvet. A dolog természetéből következik, hogy a takarékpénztár a felmondás alkalmával rendszerint a betétkönyv felmutatását követelheti. De nem következik ebből, hogy a felmondás a betétkönyv felmutatása nélkül szükségkép hatálytalan, mert nincs kizárva, hogy a takarékpénztár az eset körülményeihez képest a betétkönyv felmutatása nélkül is tudomásul vehesse a felmondást. Minthogy pedig az alperes a C) alatti levélben nem kívánta a betétkönyv bemutatását és a levélből kitűnően a betétkönyv felmutatása nélkül is tudta, hogy a felmondás melyik betétre vonatkozik, ennélfogva a 2 V. a. levélben történt felmondást hatályosnak kell tarHiteijogi Döntvénytár. X. 7