Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hitcl]ogi Döntvénylár. 93 18-iki E)'h a. levelében pedig kijelentedé, hogy az alperes által febr. végéig leszállítani kötelezett mennyiségnek nem szállított részét átvenni nem lógja és a megtérítést követeli, egyúttal felhívta, hogy a még fennmaradó szállítási kötelezettségének tegyen eleget. Felperes álláspontja tehát az, hogy az 1908 febr. végéig késedelmessé vált s az utólagos teljesítésre engedett határidőben sem szállított famennyiség után a teljesítés helyett a nemleljesítésből eredő kár megtérítését és az ekként nem szállított minden vaggon után 10 K előleg visszatérítését vette keresetbe, míg a febr. vége után lehívott mennyiségek jelen per tárgyát nem képezik. A vevő lehívására, tehát részletekben teljesítendő vételügyletnél, ahol a teljesítés megoszthatósága nyilvánvaló, nincs jogi akadálya annak, hogy a vevő a lejárt részletekre nézve a KT. 353. §-ában biztosított más jogot gyakoroljon, mint a csak lejárandó részletekre és így nem ütközik törvénybe, hogy leiperes a febr. végéig esedékessé vált szállításoknak nem teljesített része tekintetében, a teljesítés helyett a nemteljesítésből eredő kárát igényelje, míg a későbbi részleteknek teljesítését kívánja. Ellenben a KT. 353. §-ában biztosított választási joga nem terjed ki arra, hogy ugyanazon késedelem alapján, a szerződéshez hű vevő a késedelmes teljesítmény egyik részére kártérítést, a másik részére pedig teljesítést köveleljen ; mert a választási jog azt jelenti, hogy a vevő az eladó késedelme esetére az id. § ban körülírt jogok egyikét gyakorolhatja, t. i. vagy a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtérítését, vagy a teljesítés helyett a nemteljesítésből eredő kárának megtérítését követelheti, vagy pedig az ügylettől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna; e választási szabadságával azonban nem egyértelmű az, hogy ott, hol a késedelem már az egész árú menynyiségére nézve beállolt, az árú egyik részére az egyik, a másik részére pedig a másik jogot gyakorolja, mert ez lényegileg két egymást kizáró jog együttes gyakorlását jelentené. Felperes pedig a F) és E) •/. a. levelekbeli álláspontjától eltérve, a márc. 30-án kelt G) 'l. a. levelében ugyancsak a febr. végéig késedelembe esett és átvenni megtagadott famennyiségből 210 vaggon szállítását kívánta; ezzel pedig eltért korábbi álláspontjától és lényegileg részben a nemteljesíiésből kártérítést, részben teljesítést követelt, amihez pedig nincs jo a. Ha a vevő a KT. 353. §-ában előírt jogai egyikét már gyakorolta, abból, hogy őt ezután a jus variandi meg nem illeti, az következik, hogy az utóbbi rendelkezése hatálytalan és első nyilatkozatához marad kötve. Felperesnek tehát nem volna joga