Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

36 Hiteljogi Döntvénytár. gatóságának a jóváhagyása szükséges, a 38. §. szerint a részvénytársaság leiszámolását a nyugdíjalapé is követi. Ezekből nyilvánvaló, hogy az alperes részvénytársaság nyugdíjintézete csak arra szolgál, hogy a társaság a nyugdíjra külön alapot teremtsen s ezt külön kezeltesse, s hogy ennéllogva a nyugdíjalap, mint a részvénytársaságnak a nyugdíjak kezelésére s az igények ellátására szolgáló közege, a társaságtól különböző jogi személyiséggel és perbenállási képességgel nem bir, hanem a nyugdíjintézet vagyoni érdekei iránti kérdésben csak maga a részvénytársaság van hivatva eljárni. Ennélfogva a keresetet elsőrendű alperes nyudíjalappal szemben elutasítani kellett. A másodrendű alperes kérte a felperest elutasítani, mert akkor, amikor alperesnél való alkalmazási viszonya megszűnt, mint műegyetemi tanár rendes évi fizetést húzott, tehát az a) alatti okiratban foglalt megállapodás alapján nyugdíjra nem lehet igénye. Az a) alattiban a felperes által helyesnek elismert ama alperesi kijelentésre, hogy «bár az eddigi szolgálati viszonyából akár cégünk, akár annak nyugdíjalapja vagy egyéb intézménye ellen netán szerzett jogai és egyéb igényei megszűntek)), másodrendű alperes a felperes részéről semmi joglemondó lényt nem vitat, hanem előadja, hogy a felek a felperes igényének a megszűntét az akkor érvényben volt nyugdíjszabályzat rendelkezéseire tekintettel állapították meg. Előadta erre nézve, hogy felperesnek az 1895-ben megkezdett szolgálali viszonya az 1904 beni felmondással, tehát meg a tízévi szolgálati idő letelte előtt felbontatott s így az akkor érvényben volt nyugdíjszabályzat szerint nyugdíjra nem volt igénye, m^erl a felek további viszonya nem volt alkalmazási viszony. Ezzel szemben helyes az a felperesi álláspont, hogy az a) alatti okirat kiállításakor felperes tévedésben volt, illetve megtévesztetett. A 4. • . alatti kinevezési okirat szerint ugyanis alperes a felperest, aki addig üzletvezető igazgatói minőségben volt alkalmazva, műszaki tanácsadójának nevezte ki, a 3. '.alatti nyugdíjszabályzat szerint pedig a társaságnak nemcsak hivatalnokai, hanem tanácsosai is tagjai lehelnek a nyugdíjalapnak és a korábban is alkalmazva volt tanácsosnak ebbeli minősége korábbi alkalmazásának megszakítás nélküli folytatásaként tekintendő. Kétségtelen tehát, hogy amikor a felperes igazgatói minőségének megszűntével, de azzal egyidejűleg tanácsossá neveztetett ki, ezzel a ténnyel nem szűnt meg a nyugdíjalap tagja lenni, s amennyiben alperes neki oly nyilatkozatot lett s oly levelel írt,