Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hileljogi Üönloénylár. (Kúria 1914 szeptember 22. 161/1914. v. sz. a. IV. p. t.) A kir. Kúria: A kereset főtárgyára vonatkozóan a másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbíróság ítéletének a felperest keresetével elutasító rendelkezését hagyja helyben; a viszonkereset tárgyában való rendelkezést pedig mellőzi. Indokok: A 6 • . alatt csatolt jegyzék hátlapjára vezetett s valódiságára nézve nem kifogásolt nyilatkozat tartalma szerint az alperes az általa a felperestől az E) alatti okirat értelmében megvett «nyers és félkész anyagokat)) (gépalkatrészeket) csak darabszám és súly szerint vette át 1909. évi október hó 10-én, a 6 V. alattiban a íelperes mint eladó állal egyoldalúan feltüntetett egységárak és megmunkálási költségekre azonban ez az átvétel ki nem terjedt, ami azt jelenti, hogy az alperes, mint vevő, a felperes által a 6 7. alattiban megjelölt árakat, illetve költségeket a kérdéses árúk átvétele alkalmával el nem fogadta, ezekre vonatkozóan tehát a szerződő feleknek további megállapodására volt szükség. E későbbi megállapodásnak előfeltétele a dolog természete szerint az, hogy a kérdéses nyers és félkész árúknak s az azokra fordított munkának értéke a 6 '/. alatti jegyzék adataival való egybevetés s a szükséges mérések, kiszámítások és tüzetes megvizsgálás útján meghatároztassék s minthogy a szerződő felek által ebben az irányban a fenebbiek szerint függőben hagyott az a kérdés, hogy az alperes ezekért az árúkért mily összeget köteles a felperesnek fizetni, az árszámítások alapjául szolgáló műveletek befejezte előtt tisztázható sem volt, kétségtelen, hogy a 6 •/. alattira vezetett nyilatkozat szerint 1909. évi október hó 10-én történt átvétel véglegesnek nem tekinthető. A vételárkövetelés érvényesíthetése céljából nyilvánvalóan magának a felperesnek is érdekében állott, hogy a 6 7. alattiban megjelölt árúk értékének megállapítását szorgalmazza, aminek megtörténtét azonban nem is vitatta s így ha nem volna is bizonyítottnak elfogadható R. V., V. E. és R. S. tanúk vallomásával az, hogy az alperes ismételten is felhívta a felperest arra, hogy neki a kérdéses árúkat egységár szerint is adja át s hogy a felperes meg is igérte, hogy ebből a célból meg fog jelenni az alperes gyártelepén, maga az a tény, hogy a kérdéses árúk vételára tekintetében a peres telek között végleges megegyezés tényleg létre nem jött, kizárja azt, hogy az alperes által a kérdéses árúknak a 6 7. alattiban feltünletteknél csekélyebb értéke miatt emelt kifogása, illetve az árleszállítás iránti igényének érvényesítése elkésettnek tekintessék. Az előzetes bírói szemle alkalmával meghallgatott szakértők véleménye nem terjesztetett ugyan ki annak megállapítására, hogy a 6 7. alatti jegyzékben feltüntetett tárgyak közül az emlí-