Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Tartalommutaló. xxvn Lap állapítja. — A kisérő iratoknak a szállítmánnyal együtt kezelése és szét nem választása igen fontos érdek ugyan, azonban azoknak szétválasztása csak akkor állapítaná meg a vasút vétkes gondatlanságát s ennek a kárral okozati összefüggését, ha a kisérő iratok hiánya az árú kiszolgáltatását lehetetlenné tenné. Nem forog azonban fenn vétkes gondatlanság, ha a kisérő iratok az árúnál korábban érkeztek meg a rendeltetési állomásra és az árú kiszolgáltatását nem akadályozták 93 76. Ha a teljes kocsirakoinányban feladott árú berakását a feladó végzi, akkor a vasút a feladásnál a berakott kocsit veszi át, a berakás módját a vonat biztonsága szempontjából ellenőrizheti ugyan, de erre sincs a feladóval szemben kötelezve, hanem a feladónak magának kell a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy a rakomány szállítása közben kárt ne szenvedjen; amellett pusztán a feladó belátásától függ, hogy az árú természeti minőségéhez képest előnyösebbnek tartja-e a kocsi ablakait elcsukni, vagy nyitva tartani. Arra nincs törvényes vélelem, hogy valamely tényből a berakás hiányosságára kellene következtetni 10"» 114. A fuvarozó a szerződésellenes, vagy akár vétkes eljárása alapján is csak úgy kötelezhető kártérítésre, ha eljárásából valóban kár származott. Ha tehát a vasút másnak, mint a címzettnek szolgáltatta ki az árút, de kiderül, hogy a tényleges átvevő volt a megrendelő: a vasút kártérítésre nem köteles 183 115. Noha az üzl. szab. 73. §-ának 3. pontja értelmében a feladási állomás a feladó utólagos rendelkezését lehető gyorsan továbbítani köteles: mindazonáltal rendes ügykezelés mellett sem lehet azt megkívánni, hogy az egyes rendelkezéseket külön mindjárt postára adják és így nem vét a vasút a gondosság ellen, ha a naponta beérkezett rendelkezéseket együttesen egyszerre adja a postára. Nem kellett a vasútnak ettől az eljárástól eltérnie akkor sem, ha az utólagos rendelkezést átvevő vasúti alkalmazott tudta is, hogy az árúra közeli időpontra árverést tűztek ki, mert az illető félnek is ily esetben számolnia kell a levélküldemény elkésésének lehetőségével és az ő érdekében áll, hogy esetleg táviratilag vagy távbeszélő útján továbbíttassa a rendelkezést. A vasút azonban a félnek a rendelkezés továbbítására vonatkozó utasítását szorosan megtartani köteles. Ha tehát a fél megfelelő módon expressz kérte a rendelkc/ctovábbítását, a postára úgy kell azt feladni és ha a kár az expressz küldés mellőzéséből állott elő, azért a vasút felelős 184 153. A fuvarlevélnek az árútól való elválása és a rendeltetési állomáson az árú előtt való megérkezése magában a vétkes gondatlanság megállapítására nem elegendő és a vétkes gondatlanság nem következik abból sem, hogy a rendeltetési állomáson az árú visszkeresése iránt a fuvarlevél megérkezte után hét nappal történt intézkedés, ha arra nincs adat, hogy a késés ezzel van összefüggésben. A tizenegy napi késésnek már jelentősége lehetne a vétkes gondatlanság szempontjából, ha a vasút ezzel szemben mentesítő okot fel nem hoz (pl. a fennforgó esetben a kazáncsap-javítás szükségét). E mentesítő okkal szemben a kártérítést követelőt terheli annak bizonyítása, hogy a mentesítő késés a vasút vétkességéből túlhosszú ideig tartott. 243 215. Az Ü- Sz. nem tartalmaz oly rendelkezést, mely a feladó által teljesített hiányos rakodásért való felelősséget csak akkor hárítaná el a vasúttól, ha ezt a feladóval a fuvarlevélben elismerteti; s arra sem kötelezi a vasútat, hogy a feladó által hiányosan végzett be-