Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hiteljogi Döntvénytár. Indokok: Az irányadó tényállás szerint felperes 150 korona havi fizetés mellett 1911 augusztus 11-étől állott alperes szolgálatában. Az alkalmaztatása után egy év és három hó múlva 1912 november hó 4-én beállott megbetegedésénél tehát alperes nem mentesülhet az 1875 : XXXVII. tc. 56. §-ában meghatározóit kötelezettsége alól még abban az esetben sem, ha való volna is, hogy leiperes betegsége ezen tartós alkalmaztatása előtti időből származik, s ha való volna az is, hogy ezt vele a felperes nem közölte. Helyes indokolás mellett döntött tehát a fellebbezési bíróság akként, hogy a felperes által felvett 10 korona előleg levonása mellett megilleti őt az 1912 november 1-től 4-ig tényleg kiérdemelt 20 korona fizetésén kívül betegségének tartamától öl hétre járó fizetése, azaz 225 korona, összesen tehát (20 + 225+10) 255 korona, s az anyagi jognak megfelelően döntött akkor is, amidőn a felperes részére betegsége esetére biztosított táppénz helyett élvezett kórházi ellátás értékének felél, 105 koronát ebbe az összegbe betudni rendelte, még pedig annál is inkább, mert az 1907 : XIX. tc. 67. §-a csupán a biztosított és a balesetbiztosító pénztár közötli viszonyt szabályozván, a jelen esetre alkalmazást nem nyerhet és a munkaadó beszámítási jogát nem érintheti. Helyes végül a fellebbezési bíróságnak az az állásponlja is, hogy a felperest betegségének tartamától csak hat hétre illeti fizetés, mert e tekintetben az 1875 : XXXVII. tc. 56. §. a segédek minősége szerint különbséget nem tesz, az 57. §. pedig a fontosabb teendőkkel megbízott segédre nézve kifejezetten csak a felmondási időt állapítja meg három hónapban. Felperes felülvizsgálali kérelme, s alperes felülvizsgálati kérelmének jelzett része tehát sikerre nem vezethetett. Az alperest négy heti felmondási időre járó 150 korona tőke s ennek kamataiban maraszlaló rész ellen intézett alperesi támadás azonban alapos. Az alkalmazottnak habár hosszabb ideig tarló betegsége ugyanis eg) magában a szolgálali viszonyt meg nem szünteti. A fellebbezési bíróság ítéletének indokai szerint alperes azt adta elő, hogy ő felperesnek fel nem mondott és szolgálatából el nem bocsátotta. Ha tehát felperes betegségének tartama után anélkül, hogy őt felperes elbocsátotta, vagy neki felmondott volna, ennek szolgálatába vissza nem lért, őt felmondási időre járó fizetés nem illeti. Ámde e tekintetben felperes a bíróság előtt semminemű