Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hiteljogi Döntvénytár sek az új vasúti özL szab. 97. §. 1. p. szerint állítólagos kárukért csakis az esetben fordulhatnának az alperesekhez megtérítési igénnyel, ha az idézett §. 2. p. foglalt azt a kivételt bizonyítanák, hogy kárukat a vasút szándékos eljárása vagy vétkes gondatlansága okozta. Felperes szerint a vasút vétkes gondatlansága abban állana, hogy a szállítmányt a feladó által a fuvarlevélben előírt útiránytól eltérően juttatták a rendeltetési áliomásra, mert S-ról a szállítmány nem egyenes, hanem a P. állomáson keresztül ment Sz-ra és innen a rendeltetési állomásra, míg a kisérő iratok az árútól S-n elválva egyenesen mentek Sz-re s így a kellő időben késedelem nélkül is érkeztek meg a rendeltetési állomásra, míg az árú maga csakis késedelemmel, de mindenesetre későbben érkezett meg, mint a kisérő iratok. Mindez a tinók megérkezésében 32 órai késedelmet okozott, mely kárukat idézte elő. A fuvarlevél szerint a feladáskor a V. rendeltetési állomásra való fuvarozás-szállítási útirányát a feladók akként adták elő, hogy a tinók P-ről D. S. és Sz-n keresztül fuvaroztassanak V-ra. Ehhez a feladóknak az üzl. szab. 67. §. 2. p. szerint joga volt s ezen útiránytól a feladó értesítése mellett ugyanazon 2. p. 3-ik esete szerint csakis azon feltétellel volt joga eltérnie a vasútnak, hogy a tényleg használt más útirány luvarozási határideje ne legyen hosszabb, mint a fuvarlevélen előírt útirány fuvarozási halárideje. Alperes beismeri, hogy a tinók S-ról nem közvetlenül, hanem P. A-n mentek át Sz-ra, de tagadja a szállítási késedelmet, mert a tényleg használt útirány fuvarozási határideje nem több, mint az előírté, s így az üzl. szab. 67. §. (2.) 3. p. szerint joga volt a választott útirányhoz. Elismerte, hogy az útirányváltoztatásról a feladó nem értesíttetett, ebből azonban felperesnek kára nem származhatott. A feladási és rendeltetési állomások közti távolság akár P. A-n át, akár S-ról egyenesen Sz nek több 150 km-nél s így az üzl. szab. 51. §-a szerint a fuvarozási határidő mindkét útirányon át két nap. Az 1911 nov. 20-án a 18-ik órában feladott küldeménynek a rendeltetési állomásra való megérkezéséről a címzett két napi szállítási összhaláridőn belül nov. 22-én a 10-ik órában értesíttetett, s minthogy a szállítási határidő a felperes vitatta útirányon keresztül is két napot tett volna ki, s így az az érvelése, hogy az általa vitatott útirányon át 32 órával előbb érkezett volna meg s jutott volna rendelkezése alá a küldemény, jogos alappal nem bír, s így az előírt útiránytól való eltérés az alperes rovására eső vétkes gondatlanságnak nem minősíthető.