Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. Hl lépéseket már 1909. évi deczember hó 31-én, tehát már a csődvagyon zár alá vételének napján megtette, igy lömeggondnoki kötelességéből folyó mulasztást ebben a tekintetben nem követett el. Igaz ugyan, hogy a tömegvagjon biztosítása ez alkalommal nem sikerült, ez azonban alperesen kivül álló okoknak az eredménye. A kir. törvényszék ugyanis éppeu a felperes által válasziratához E. F. Cs. alatt becsatolt különböző biztosító intézetektől származó levelek tartalmával tényként állapította meg, hogy a biztosító intézet a csődvagyonok biztosítását illetőleg a legnagyobb tartózkodással járnak el s hogy rendszerint csak olyan esetekben biztosítanak csődtömegeket, amidőn a csőd tárgyát képező dolgok előzőleg a csődbe került tulajdonos nevén is az illető intézetnél voltak biztosítva s ekkor is rendszerint csak a leltározás befejezése után s kivételesen egyik-másik intézet a leltározás befejezése előtt is és pedig vagy ugy, hogy időről-időre a már leltározott vagyonrészeket veszi alapul, vagy ugy, hogy a tömegvagyon értéke maximumának bemondása alapján fogadja el a biztosítást. Minthogy azonban a több ezer koronát érő csődvagyon biztosítására vonatkozó ügylet megkötéséhez egy-két nap nem elegendő, mert a biztosítási módozatok és feltételek kipubatolásához egyfelől a lömeggondnoknak azok megállapításához, másfelől a biztosító intézetnek hosszabb időre van szüksége, minthogy a tűzvész, amely a felperes keresetében megjelölt vagyontárgyakat elpusztította, a csődnyitást követő 11-ik napon ütött ki, tehát e között és alperes tömeggondnoki megbízása között oly rövid volt az idő, hogy az egy nagyobb csődtömeg biztosítására vonatkozó jogügylet perfektuálására semmiesetre sem elegendő, minthogy alperes a már előzőleg előadottak szerint a csődvagyon tűzkár elleni biztosítására szükséges intézkedéseket már 1909. évi deczember hó 31 én a «Fonciére» biztosító intézetnél megtette, úgyde ez az intézet, amint az dr. K. M. és R. A. vallomásaiból megállapítható, a biztosítást csak a csődvagyon leltározása után fogadja el, minthogy alperesnek a tűzvész bekövetkezte előtt nem állott kellő idő rendelkezésére, minthogy a biztosítását illetőleg alperes a csődtörvény által reá, mint tömeggondnokra hárított rendes családapai gondosságból mit sem mulasztott el s igy a bekövetkezett kárért felelősség nem terheli, mindezeknél fogva a kereseti kérelmet mint teljesen alaptalant elutasítani kellett. A debreczeni kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítélete az E. F. G. alatti levelekre és az ezek tartalmából vont következtetésekre alapított indok