Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

(5 Hiteljogi Döntvénytár. rendelkezhetett anélkül, hogy a pétiz megérkezése a szövetkezet ügymenetéről vezetett valamely könyvben, vagy jegyzékben nyilvántartatott volna és eszerint R. V. meghiúsíthatta azt, hogy a szövetkezet igazgatói akár a levelezésekről, akár a pénzküldeményekről tudomást szerezzenek. Minthogy tehát az alperesek az üzleti könyvek és az üzletmenet leggondosabb vizsgálása mellett sem szerezhettek volna tudomást R. V.-nak a felperesi pénzintézetet megkárosító cselekményeiről, ennélfogva velük szemben a váltóhamisításokból folyólag kártérítési kötelezettséget eredményező vétkes mulasztás, vagy gondatlanság megállapítható nem volt. Felperes válaszában az alperesek kártérítési kötelezettsége alapjául azt is felhozta, hogy a szövcikezet csődbe jutott és a vezérigazgatónak sikkasztásaiért az igazgatók felelősek. Minthogy azonbau fentebb kimutattatott, hogy a szóban levő váltóhamisításokért, illetve R. V. által eme hamis váltók alapján elsikkasztott összegekért az alperesek nem felelősek, a kereset pedig arra alapiitatott, hogy az alperesek mulasztása folytán R. V. hamis aláírásokkal ellátott váltókat küldött a felperesi pénzintézetnek, amelyeket a váltón szereplő egyénektől behajtani nem lehetett, minthogy egyedül az a körülmény, hogy a szövetkezet csődbe jutott, az igazgatósági tagok valamely cselekményének, vagy mulasztásának bizonyítása nélkül kártérítési kötelezettségüket meg nem állapítja, és minthogy sem a jelen per, sem a büntetőügy nem derített fel olyan adatokat, amelyekből kitűnnék, hogy a szövetkezetnek fizetésképtelenségét, vagy csődjét R. V.-nak a fentieken kívül más olyan cselekményei okozták, amelyek az üzletmenetről vezetett üzleti könyvek és feljegyzések alapján ellenőrizhetők voltak és igy nem nyert bizonyítást a jelen perben, hogy a szövetkezet csődje és az alperesek vétkes mulasztása vagy gondatlansága között valamely okozati összefüggés léteznék : ennélfogva az alperesek kártérítési kötelezettsége azon az alapon sem állapitható meg, hogy a szövetkezet csődbe jutott. A kiderített tényállás szerint R. V.-nak a kereset egyedüli jogalapjául felhozott ama ténykedése, hogy a felperesi pénzintézetre hamisított váltókat forgatott és alperesek mulasztása között az okozati összefüggés megállapítható nem lévén : az alperesek a felperes irányában kártérítésre nem kötelezhetők, minélfogva annak felemlítése mellett, hogy a felebbezésben felhozott uj bizonyíték az 1881 : LIX. tcz. 29. §-a alapján figyelembe vehető nem volt, az elsőbiróság ítéletének a marasztalt alperesekre vonatkozó marasztaló rendelkezését meg kellett változtatni, felperest keresetével elutasítani és a per- és felebbezési költségekben marasztalni kellett.