Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. A KT. 189. §-a és illetve az alapszabályok alapján az igazgatóság tagjai harmadik személyek irányában a dolog természete szerint csak akkor tartoznak kártérítéssel, ha a kár a szövetkezet ügyvezetőinek olyan tevékenyégéből származik, amely tevékenység a szövetkezet ügymenetét kitüntető üzleti könyvekből, levelezésekből és más, az igazgatósági tagok rendelkezésére álló, vagy általuk fokozottabb gondosság mellett megszerezhető és kipuhatolható adatokból kideríthető. Az nem is vilás, hogy R. V. vezérigazgató egyedül is jogosítva volt a czéget jegyezni, a per adataiból pedig kitűnik, hogy a felperesi pénzintézetnél leszámítolt összes váltókon a szövetkezetnek forgatói aláírása egyedül R. V. igazgató aláírásából és a szövetkezet pecsétjéből állott. Az 1898. Sp. II. 630. sz. sommás per mellett levő levelekből kitűnik az is, hogy a felperesi pénzintézethez intézett összes levelek is csak R. V., mint igazgató által voltak aláírva. Az utóbbi ellen okirathamisitás miatt lefolytatott főtárgyalási jegyzőkönyv (1900. évi augusztus hó 29. napján) szerint az ott kihallgatott könyvszakértők megállapították, hogyanevezett vezérigazgató által hamisított váltók az üzleti könyvekbe bevezetve nem voltak és nincs adat orra, hogy a váltók váltóbirálat tárgyát képezték. A büntetőper adatai nem szolgáltatnak támpontot arra nézve sem, hogy a fentebb jelzett sommás pernél levő levelek a szövetkezet másolókönyveiben előfordulnának és hogy ezen levelezéseknek az üzleti könyvekben bármi nyoma volna. Arra sincs adat, hogy a hamisított váltók értéke a szövetkezet pénztárába befolyt és hogy a felperesi pénzintézet által a szövetkezet czimére posián küldölt pénz megérkezése a szövetkezetnek valamely üzleti könyvében előjegyezve volt. Mindezeknél fogva a periratokból nem állapitható meg, hogy az alpereseknek tudomásuk lehetett R. V.-nak a felperesi pénzintézet megkárosító ténykedéseiről. Ez a tudomásuk a sommás perben előforduló kezességi okiratból sem tűnik ki, mert az 1904. Sp. I. 99. sz. ujitott perben az állapíttatott meg, miszerint alperesek a kezességi okirat tartalma iránt tévedésbe ejtettek. R. V.-nak a fentebb jelzett főtárgyaláson tett vallomásából kitűnik, hogy ő abban az időben, amikor a váltókat hamisította és a felperesi pénzintézettel levelezésben állott, egyúttal a t—i postahivatalnál, mint postamester volt alkalmazva, amely körülmény az alpereseknek még fokozottabb gondosság mellett is lehetetlenné tette a vezérigazgató bűnös cselekményeinek ellenőrzését és felderítését, amennyiben nevezett vezérigazgatónak, mint egyúttal postamesternek is, módjában állott a felperesi pénzintézettől érkezett pénzküldeményeket közvetlenül átvenni és igy azzal a pénzzel, mint sajátjával