Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. 125 Ha tehát való is, hogy erről nem volt tudomása, akkor is csak az ő terhére tudandó ez be, mert elmulasztotla a rendes kereskedő gondosságát. Ezek alapján tehát megállapítja a bíróság, hógy a megtámadott fizetések teljesítésekor a vb. fizetésmegszüntetési ténye a hitelezőkkel való kiegyezkedés daczára is még mindig fennállott és hogy alperes a vb. e fizetései megszüntetéséről a fizetések elfogadásakor tudott s ekként ezek a fizetések a csődtörvény 27. §-a értelmében a tömeggondnok megtámadása folytán a csődhitelezőkkel szemben hatálylyal nem birnak. Jóllehet ezek a fizetések az egyezségi hányadokra fedezetül adott oly váltókra teljesíttettek, amelyeken kibocsátóként M. I. szerepelt, ki az egyezségi hányadok erejéig a vagyonbukottért kezességet vállalt, az alperes még sem védekezhetik a csődtörvény 30. §-ával, mert ennek rendelkezése csak a harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak nyújt védelmet, de nem egyúttal a váltó kiállításának alapul szolgáló ügyletet a vagyonbukottal közvetlenül megkötő és vele szerződésben állott annak a félnek is, aki a váltón lévő kibocsátónak ebbeli szerepléséről és ebbeli minőségében való szerepeltetésének czéljáról az alapul fekvő ügyletből tud. Ami kitűnik ugyanezen paragrafus második bekezdéséből, amely szerint oly esetben is, amikor a harmadik váltóbirtokos a fizetés elfogadására kötelezve van, ezért a fizetésért a kibocsátónak vagy annak a felelősségét állapítja meg, akinek érdekében a váltó tovább adatolt. A jelen esetben pedig a váltók tovább nem adattak, mert a B. L. tptár nem harmadik váltóbirtokos, hanem telepes, aki által az elfogadó a váltó kifizetését foganatosíttatja s aki az intézvényezett elfogadóval azonos tekintet alá esik. Sőt a csődtörvény 30. §-ának második bekezdése értelmében is, ha a váltó csakugyan harmadik személyre forgattatott volna is, az ennek kezéhez a csődtörvény 30. §-ának első bekezdése értelmében teljesített fizetésért éppen az alperes lenne a tömegnek felelős, a jelen esetben fenforgó körülmények között. Alperes nem vonta ugyan kétségbe, hogy a váltókat kibocsátóként aláirt M. I. vagyontalan és fizetésnélküli közig, gyakornok volt, de azt állította, hogy ő erről nem tudott és joggal lehetett abban a hiszemben, hogy M. I. kellő vagyonnal bir, ugy, hogy kezessége biztosítja a követelést. Ellenben a Sz. P., de különösen P. J. tanuk vallomásából megállapítható, hogy alperes a váltók elfogadásakor nem is érdeklődött s annak vagyoni viszonyairól csak akkor szerzett tudomást, amikor a vb. csődbejutása után az utolsó egyezségi részlet