Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

'20 Hiteljogi Döntvénytár. Indokok: Alperes nem vonta kétségbe, hogy a szerződés mellékletét képező tarifában megszabott minimális árak, az ácsiparágban a szerződés évében fennállott rendes forgalmi árakat meg nem haladták, valónak kellett tehát elfogadni felperesnek azt az állítását, hogy a Budapesti ácsmesterek alkalmi egyesülése, midőn tagjait a meghatározott árakon aluli vállalkozástól eltiltotta, nem arra törekedett, hogy a munkának a kereslet és kínálat törvényei szerint kialakuló rendes forgalmi árát, a munkaadó a közönség kizsákmányolása czéljából felhajtsa, hanem az egyesülésnek a 2. sz. alattiban kifejezésre juttatott, azt a czélját, hogy az egészségtelen verseny káros következménye elhárittassék, az egyesülést csupán a rendes forgalmi árak fentartására való törekvéssel kívánta elérni. Már pedig, ha egy iparágban foglalkozók arra egyesülnek, hogy az ipar gazdaságos űzését veszélyeztető áron aluli ajánla tokát akadályozva, ezáltal munkájuknak rendes forgalmi árát fentartsák, az ily czélt szolgáló és nem is aránytalanul hosszú időre kötött szerződést sem az abban résztvevők, sem a közönség érdekével nem lehet ellentétesnek s a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni. Az egészségtelen verseny következtében kifejlődött állandóan alacsony árak ugyanis az illető iparágban válságot idézhetnek elő. A közönség érdekét is szolgálja tehát az olyan egyesülés, mely az ilyen válságból ugy az iparost, mint a munkaadót egyaránt érő károsodást a czélon tul nem menő rendszabályok által elhárítani törekszik. Az olyan egyesülés pedig, mely az iparág fentartására irányuló törekvésnek jogosult ténye s amelynek, mint ilyennek, létokát nem a nyilvános árverés eredményének meghiúsítására vagy csökkentésére irányuló czélzat alkotja meg: az 1879. évi LX. tcz. 128. § ába ütköző cselekmény tényelemét magában nem foglalja De a fenforgó esetben az 1884. évi XVII. tcz. 162. §-a sem nyerhet alkalmazási, mert a most felhívott törvényszakasz az oly összebeszéléseket, melyekkel az iparosok azt czélozzák, hogy üzletük félbeszakítása, vagy a munkások, illetőleg segédek elbocsátása állal ezeknek terhesebb munkafeltételeket szabjanak, különösen azoknak bérüket leszállítsák, jogérvénytelennek mondja ugyan ki, azonban a felhívott törvény a munkások és munkaadók közötti érdeksurlódásban felmerülhető üzembeszüntetésre s ennek jogkövetkezményeire nézve szabályokat nem tartalmaz; és nem tekinthető a jó erkölcsökbe ütközőnek, ha a munkaadók a munkások túlzott követeléseivel szemben jogszerű érdekeik megvédése czéljából a munkabeszüntetés fegyveréhez folyamodnak. E szerint a 2. a. szerződést nem teszi erkölcstelenné az a