Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

Hiteljogi Döntvénytár. 7 szerződést lévén hivatva pótolni, ez a felperessel szemben, aki nem ezen szabályzat alapján lépett szolgálatba, a korábbi szolgálati szerződésnek egyoldalú módosítása, amelyet felperesnek nem volt kötelessége elfogadni. Az igazgatóság ellen való lázítás és izgatás csak akkor szolgálhatna a felmondás nélkül való elbocsátásra alapul, ha a felperes tevékenysége arra irányult volna, hogy a tisztviselők és alkalmazottak a szolgálati viszonyukból folyó valamely kötelezettségük teljesítését tagadják meg a felperessel szemben. Erről azonban nem lehet szó, mert a felperes egész tevékenysége abban állott, hogy az igazgatóságnak a régi nyugdijszabályzat módosítására irányuló lépéseit, illetve az igazgatóság által a régi helyett egyoldalúan előterjesztett nyugdijegyleti alapszabálytervezetnek érvényre jutását megakadályozza. Felperes pedig nem tett egyebet, mint hogy élükre állott azon tagtársaknak, akik vele egy nézeten voltak, s őket egyértelmű megállapodásra igyekezett bírni arra, hogy az érvényben levő alapszabályban részükre biztosított eszközök segélyével veszélyeztetve látott jogaikat megvédelmezzék. Minthogy felperesnek az érvényes alapszabályokkal biztosított jogok érdekében kifejtett, bár agitatorius tevékenysége, ha mindjárt a szolgálatadó alperes érdeke ellen volna is, a szolgálali szerződésből folyó kötelesség megsértésének nem tekinthető; minthogy arra nézve, hogy felperes a tagtársakat megtévesztéssel s meg nem engedett eszközökkel igyekezett volna az igazgatóság óhaja elleni állásfoglalásra birni, semmi adat nincsen; a felmondás nélkül való elbocsátásra a felperesnek ez a viselkedése sem adott okot. Ezek szerint felperes jogos ok nélkül bocsáttatván el, a felperesnek joga van a felmondási időre járó illetményeit követelni. Alperes bizonyítani kívánta, hogy a felek kölcsönösen hat heti felmondási időt kötöttek ki. Eltekintve attól, hogy alperes önként három havi fizetést adott ki felperesnek elbocsáttatásakor, ami amellett szól, hogy a vitatott megállapodást alperes sem tekintette fennállónak, állítását sem S. A. tanú, sem a 2. /. a. levél nem bizonyítja, sőt a 2.*/. levél a mellett szól, hogy a felperes felvételekor a felek közt nem jött létre megállapodás a felmondási időt illetőleg, mert a levélben is csak a törvényes intézkedésekre hivatkozik alperes. Igaz ugyan, hogy a 2.7. a.-ban a törvényes intézkedésekre való hivatkozás mellett, mint a törvény rendelkezéseinek a levél irója szerint megfelelő hat heti felmondás van kitüntetve; minthogy azonban a törvényből vont következtetés nyilván helytelen,