Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

8 Hiteljogi Döntvénytár. a 2.*/. a. levél e helytelen kitételéből, ha mindjárt a felperes az ellen nyomban nem is tiltakozott volna, erre nézve megállapodás hiányában az alperesre előny nem származhalik. Külön megállapodás hiányában pedig a felmondási idő a felek közti szolgálati viszony természete alapján állapítandó meg. Minthogy felperes okleveles mérnök, minthogy felperes az alperesi gyár egyik fontos ágának, az automobil-osztálynak mühelyfőnöki teendőit látta el, akinek rendelkezése alatt okleveles mérnökök, művezetők és nagyszámú munkások állottak; minthogy a felperes ekként nem az alperesi vállalat segédszemélyzetéhez tartozott, hanem amint a szolgálati szabályzatból is kitűnik, az alkalmazottak elöljárói közé: meg kellett állapítani, hogy a felperes szolgálati viszonyaira s igy a felmondási időre nézve is nem a kereskedelmi és ipartörvénynek határozmányai az irányadók, hanem magasabb tudományos képzettsége, s ennek megfelelő állásához mérten, az állandó birói gyakorlat alapján, a fenti határozmányokiól ellérően, egy évi felmondásra tarthat igényt, jogos ok nélkül, azonnal való elbocsátása folytán tehát az alperes egy évi felmondási időre járó fizetését tartozik megtéríteni. A jutalomdíj (remuneráczió) iránti keresetével felperest el kellett utasítani; mert a jutalomdíj, mint az alkalmazott személyes tevékenységének és igyekezetének a főnök részéről való jutalmazása, szerződésszerű kikötés nélkül nem követelhető, még akkor sem, ha ennek adása szokásos, mert az nyilván a szolgálatadó tetszésétől és belátásától függ. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy ily jutalomdíj őt szerződésben foglalt kikötés alapján illetné, az egyedül az alperes gyárában fennálló szokásra alapított keresetének nincs jogos alapja. (1910 decz. 2. 6306/1910. sz. a.) A győri kir. tábla: Felperest keresetével egészen elutasítja. Indokok: Az alperes gyár műszaki igazgatójának vallomása szerint a tisztviselők a gyárba ((alkalmazó levél»-lel fogadtatnak fel, s ezen levelek az alkalmazottakra kötelezők. Felperes beismerte, hogy a 2.*/. a. alkalmazó levelet, amelyben a felmondás ideje kölcsönösen hat hétben lett megállapítva, kézhezvette, s azt, hogy a levél tartalmát el nem fogadta s az el nem fogadást az igazgatóságnak bejelentette, nem bizonyította, sőt az a ténye, hogy a 2.'/. a. kézhezvétele után még lVa évig a gyár szolgálatában maradt, annak elfogadását igazolja. Hogy különben felperes a 2.7. a. tartalmát elfogadta, s hogy a felmondás ideje kölcsönösen hat hétben lett megállapítva, igazolja az a tény is, hogy telperes a 2.7. a. kézhezvétele után máinéhány hónap múlva a fizetése felemelését s a felmondási idő-